Nos a legújabb gondolat, ami
eszembe jutott a tragédia kapcsán, hogy az élet egyetlen pillanat alatt véget
érhet, és egyáltalán nem biztos,hogy marad idő mindent elrendezni. Így alig túl
a húszon, arra gondoltam, hogy csinálok egy végrendeletet és minden függő
dolgom elintézem, és lepapírozom. Nem, nincs akkora vagyonom, vagy ingóságom,
amit szét kellene osztanom, de egyrészt rengeteg könyvem, komolyzenei cd
gyűjteményem , fotográfiai technikám van, amiket nem szeretném, ha halálom után
elherdálnának - mert igen komoly összegek és gürcölés után tettem szert rájuk -
vagy hogy a srácok veszekednének rajta.
Szeretném, ha jó helyre kerülnének, olyanhoz, aki értékelni is tudja őket.
Másrészt egy halomnyi írásom van a laptopomon, amik leszbikus tartalmakban
bővelkednek. Na mármost nem szeretném, ha a szüleim és a testvéreim ily módon
tudnának meg az igazságot. Sőt! Soha nem kell ezt megtudniuk, együtt élniük
ezzel. De milyen lenne már, ha megkapná valamelyikük a gépem, elvinnének a
szerelőhöz, az megbügykölné, levenné róla a jelszót és feltárulna az addig
rejtve maradt világom. A tömérdek postom, levelek Exemnek és hasonló
elmélkedések, történetek, számtalan leszbikus jeleneteket megjelenítő kép,
videó, film. Tudjátok olyan ember vagyok, aki tudatosan kialakított egy képet
az emberekben és azt lerombolni még halálom után sem szeretném. Nem, nem vagyok
rossz ember, de vannak tényezők, amiket nem kell mindenkinek tudnia. Nem
szeretném közzétenni az irányultságom, mert lehet egyszer besokallok és borítok
mindent. Férjhez megyek, szülök vagy két gyereket. Nem valószínű, de a holnap
mindig kiszámíthatatlan. Nah, de ha bárki bármit is tudna, akkor rögtön,
helyből címkéznének és skatulyába zárnának. Nekem ez nem kell. Mindig is szabad
ember voltam, aki bár nem teszi mindig azt, amit szeretne, de előnyben
részesíti a nyitott kapukat. Nem szabad téves következtetést levonni, mert ez
nem azt jelenti, hogy mondjuk egy párkapcsolatban is hagyok nyitott ajtókat.
Mert ha én kapcsolatban vagyok, akkor minden ajtó becsukódik, még az ablakok
is, redőny lehúz, és csak is kizárólag a párom létezik. Érte élek, érte halok.
De az élet egyéb területein sem kell drasztikus dolgokra gondolni.
Vissza a tárgyhoz. Semmi extra
dolgot nem fogok tenni, csak minden dokumentumomat lementek egy dvd-re és a
páncéldobozomba rakom, aminek a kulcsa szintén el van dugva. A végrendeletben
pedig hagyok egy levelet egy bizonyos illetőnek, akinek elárulom hol a kulcs és
hol a doboz. Ki lehet találni, hogy az illető olyan lesz, aki szintén L
beállítottságú, vagy legalábbis annyira bízok benne, hogy el merem árulni neki.
Még a személyt nem döntöttem el, de ötletem már van kire bízhatnám életem
titkát. A publikusabb postjaimat pedig szeretném lefűzetni és hátrahagyni a
gyereke(i)mre, vagy a keresztgyerekeimre. Vannak dolgok, amik jobb, ha homályba
vesznek, viszont másokat pedig azért szeretném, ha nem vesznének el. Jó lenne,
ha tudnának, hogy élt, mit érzett, mivel foglalkozott,
min munkálkodott Rosabella Sanchez.
Még ma délután nekilátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése