"A gyermek énbennem"

A zenéért köszönet Korondi Krisztának!

3. szülinap

Ajánlott zene

Jó ideje készülök már írni valamit. Valamit rólam, a helyzetről, vagy akármiről. De… nálam az írás az nem egy tudatosan megtervezett dolog. Leülök a gép elé, megnyitom a word-öt, bekapcsolok valami zenét, és a muzsika nyitja ki szívem, és elmém kapuját, aztán indítja „munkára” ujjaim a klaviatúrán. Egy szépleányzó egyszer megkérdezte:  „ és mit fogsz írni holnap? „ Mire azt válaszoltam neki, hogy évértékelőt tervezek, de mindig a zene határozza meg, mi kerül valójában a virtuális papírra. Évértékelő helyett születhet bejegyzés a rénszarvasok nemi életéről is. Ki tudja? Gondolatok vannak, de azok úgy cikáznak, mint halak a vízben. A zene tereli és fogja össze a mondanivalót.

Már egy ideje tervezem, hogy újraolvasom a blogom összes bejegyzését, mint ahogy azt minden évben megtettem eddig. De valahogy most nem ment. Képtelen voltam rá, hiába nyitottam meg egyik, másik posztot. Olyan, mintha nem is ismerném azt a valakit, aki azokat a sorokat írta. Annyira távoli, drámai és itt-ott színpadias. No, nem becsmérelem, hisz részem az is! Pusztán ismeretlenül és néhol bután csengnek azok a szavak.

3 hosszú év! Bizony! 3 éve indítottam útjára eme blogot. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi ideig képes leszek viszonylag folyamatosan írni, és egyáltalán…fenntartani valamit. Akkor, amikor az első bejegyzés született 19 éves, első éves egyetemista voltam. Egy zöldfülű kölyök. Életem végérvényesen is fordulóponthoz érkezett. Belezúgtam a legjobb barátnőmbe, ami olyan terhet rakott a vállamra, amivel egyedül képtelen voltam megküzdeni. Elkezdtem tapogatózni, új dolgokat felfedezni…más világba, más dimenzióba kerültem. Hogy jól döntöttem e? Nem tudom. Most úgy érzem, hogy igen, nagyon is. De az őszinte igazság az, hogy a kétség mindig mardosni fog ott legbelül.

Butácskán, kutakodva botladoztam végig ezen a 3 éven. Milliószor süppedtem a sárba, aztán hirtelen repültem fel a sztratoszférába, hogy újra az aszfalton, vagy épp egy háborgó vulkán gyomrába landoljak. Sírtam, bömböltem ezerszer, mint egy éhes újszülött, és toporzékoltam is, mint a gyermek, akitől elvették a kedvenc játékszerét. Próbálkoztam ezzel, meg azzal, csináltam számtalan butaságot. Próbáltam „normális” lenni, ezért randiztam, pasikat hálóztam be, de mélyen, legbelül akkor is tudtam, hogy semmi értelme. Randiztam másként, mással, bújtam ágyba úgy, ahogy nem kellett volna. Ittam, buliztam, cigiztem, és minden olyasmit, amit a fiatalság egy bizonyos része, rétege művel. Szerettem, ragaszkodtam, akartam és „fojtogattam” Hogy csinálnám e másként? Persze! A mai eszemmel már számtalan dolgot tudnék jobban, okosabban, ügyesebben, de…akkor még tudtam, és ez így van jól!

Ma már észrevétlen 2014-et írunk, s egy új fejezet nyílik meg életem, és blogom könyvében. Ma 22 és háromnegyed évesen, immár diplomás munkanélküliként állok életem színpadán. Mosolyogva, könnyedén. Hogyan tovább? kérdezed. Ezt csak a jó Isten tudja. Álmok, tervek mindig akadnak, de a megvalósítás módja még, oly távoli és homályos, hogy csak sejteni tudjuk. Olyan ez, mint a puzzle! Mindig egy-egy újabb részletet sikerül összerakni, míg végül lassan, nagyon lassan elkészül a kép.

Ami biztos az az, hogy egy fejezetnek vége! Magam mögött hagyom a hagyományos értelembe vett diákéveket, és belépek a munka országába, hogy teljes értékű polgárként rójam a köröket nap, mint nap. Az igaz barátok száma jócskán leredukálódott, de akik maradtak, ők a kemény mag. A magánéletem sziklaszilárd, titokzatos mennyország. Révbe értem, és nap, mint nap őszinte boldogsággal hajtom nyugovóra fejem, amiért nem lehet eléggé hálát adni a jó Istennek!

Azt hiszem nem kell ettől több! Boldog új évet mindenkinek!

Fotó: http://molcso-rozika.blogspot.hu/2011/02/bibor-kataa-szinek-bennem-elnek.html

Agyserkentő!

Kihagy az agya? Tanulnia kellene, de nem megy???  :)))

Azt hittem meghalok. Egész nap nem volt időm tanulni, este meg már nem sok agykapacitásom marad. A tételek felett görnyedtem, de nem igazán fogtam fel mit is olvasok. Ekkor egy égtelen nagy zajra lettem figyelmes. Kicsapódott a nappali ajtó, és persze Tesó max hangerőn bömböltetett valami friss populáris zenét. Épp felé közelítettem, hogy jól leteremtsem, hogy: „Azta terembuládat te rongy kölök, hát nem vagy másra tekintettel!”, mikor is felfigyeltem Pitbull és KESHA szerzeményére. Valahogy jó kis pörgős, olyan zumbás. Rögtön megindultak a lábaim, és amolyan táncosan, zumbásan aerobic lett belőle. Végig ugráltam a számot, aztán, youtubon újra elindítottam, és még 3x mozgolódtam rá. Az első kettő zumbás valami lett, a második kettőn meg guggolás, fekvőtámasz, hasprés, vádli gyakorlat. 

Úgy felpörögtem, hogy most meg már azért nem tudok tanulni, mert nem lehet lelőni. Ugrálok körbe-körbe a lakásba a számot hallgatva. Mindenesetre már tudom mi az ellenszere a nyomott, agyzsibbasztó állapotnak. :)

Szerintem még megtámadom a súlyzóimat, lenyomok egy gyors edzést, zuhi, kávé és még egy nagy HAJRÁ!!!

Ajánlom eme két számot az esti edzéshez szeretettel! Jól lehet rá ugrabugrálni! ;)

Pillanat

Hogy sírtam-e már éjszaka, párnák között egyedül?

Hogy osztotta-e már az élet a sorstalant rám szerepül?

Voltam-e már elveszettebb mint egy elveszettebb,

és hogy mindig volt-e mellettem valaki aki rendbe szedhet?

Ezek a kérdések, jutottak az eszembe,

Elmerengve a könyvön, ami nem rég került a kezembe,

Ráébredtem te vagy a válasz és hogy átélhettem,

Ennek köszönhetem mindazt,hogy a jó útra ráléphettem.

Erről szól az életem, álmokról és célokról,

Hogy boldogságom felépítsem, amit valaki mindig szétrombol,

Mondani könnyű, de én is attól lettem tettre kész,hogy

A szívem ettől erősebb lett és a félelmekkel szembe néz.

Ha menni kell,maradj még ,

Ne adjuk fel,harcolj tovább, 

Ne hagyj itt védtelenül,semmire nem megyek így egyedül.

Az álmok rabszolgája lettem, a szívem lett az ostorom,

A hitem vezet minden nap, ez segít át a gondokon.

Úgy kelek fel minden reggel, az imámat elmormolom,

Köszönöm, hogy élek,ez a világ lett az otthonom.

Minket nem köt össze a vér, mégis erősebb a kötelék,

Másnak teljes család jutott, nekünk csak egy töredék,

Ha árvának születtél, attól miért lennél kevesebb?

Másnak volt választása, téged senki sem keresett.

Sohasem hittem szerettem szeretni és félig mereg,

Hidak helyett az emberek csak falakat építenek,

Mégis teszek róla, hogy ne legyek egy eltűnt lélek,

Nem számít a fájdalom, amivel most együtt élek.

Nincs annyi ujjam összesen,hogy megszámoljam mennyiszer,

Hagytak magányomban, mégis tudtam ígyis menni kell,

Nem érezhetem át, de mégis láttam annyi könnycseppet,

Egy óceánt megtölteni ők nem választhattak könnyebbet

Szétszakadt életek,darabokra hullott családok,

A sötétségből jöttem mégis napról-napra felállok,

Összetörve is, de minden nap egy esély egy világhoz,

Ahol már nem tántoríthat el veszély,

Egyedül nehéz mégis erősnek kell lennem,

Hisz a bukásokból tanultam mindent az életemben,

Ne félj a harctól, hiába fáj, de hidd el,

Mindig lesz ki megvéd téged is csak még ne add fel.

Rigoletto

Lassan elfogynak a vizsgák, leterhelő kötelezettségek, és érdekes módon, ahogy fogy a megmérettetés, úgy szakadnak szét a lelkemet lekötő láncok is. Napról-napra szabadabbnak,és boldogabbnak érzem magam. Testem minden porcikáját átjárja az éltető: Életerő és …valami más is. :) Megelégedettség? Mámor?  Nem tudom. Nem is akarok nevén nevezni semmit. Jól érezem magam és pont. :)

Épp Bagdy Emőke, Belső Nóra, Popper Péter:Szeretet, szerelem, szexualitás című könyvét olvasom a Mesterkurzus sorozatból és Verdit hallgatok. Már el is felejtettem milyen hatással van rám Verdi. Egészen fenomenális.

A Rigoletto az egyik kedvencem tőle. Az opera egyébként Victor Hugo forradalmi erejű drámája, A király mulat alapján készült. A Kártyaária La donna è mobile - Az asszony ingatag - a mantovai herceg áriája egyébként egy ismert pizzareklámban is felcsendült. Épp ezért mindenkinek ismerős lehet már első hallásra is.

Giuseppe Verdi nekem a megtestesült elegancia, a fenköltség ,a pillanatnyi megrészegülés, és az olasz életérzés. Talán azt már mindenki tudja rólam, aki olvassa a blogom, hogy az olasz kultúra, és úgy általában Olaszország szerelmese vagyok.  Épp ezért nem is meglepő,hogy zenében is szeretem mindezt. Egy pillanatig sem szégyellem, hogy mondjuk nekem egy tökéles estéhez nem kell más, mint mondjuk egy ínycsiklandó spagetthi, egy jó olvasmány, egy gyönyörű zenemű és egy testes bor. Egyedül. Párban az olvasmányt elhagyhatjuk. :) Nem vagyok nagyigényű ember. Egy tökéletes randihoz nem kell puccos étterem, meg nem is tudom milyen körítés. Mindössze 3 tényező. Öfeledtség, figyelem, tökéletes légkör. De egy Verdis életérzéssel átitatott este: könnyedség, játékosság és mégis tartás és elegancia…az…valahogy lenyűgöző. A kivilágított macskaköves utcán sétálni a hűs estében egy nagyszerű lánnyal…és érezni a körüllengő, jóleső feszültséget…Leírhatatlan.

Talán ezért is nehéz nekem párt találni. A kortársaim nem ilyesmire vágynak javarészt. De hiszem, hogy létezik az az egy, aki nem körberöhög, hanem nemes egyszerűséggel tenyerembe csúsztatja a kezét.

Visszatérve Verdire, és úgy általában az operára. Fogalmam sincs honnan jött az indíttatásom a komolyzene irányába. Talán 2.osztályban, amikor a furulya hangversenyen álltam a színpadon, a menüettet játszottam és valami különös borzongás járta át testem. Persze 7 évesen még ezt nem igazán fogja fel egy gyerek. Csakhogy jó érzés ezt játszani és hallgatni is. De igazából nem tudom. Mindenesetre Nagymamám örült érdeklődésemnek, és támogatott is benne. Anyáék viszont a mai napig nem értik, és a srácok sem. :) De azért néhanapján jól esik, amikor remegnek a falak Debussy-tól…és azok arcok, amiket a srácok tudnak vágni. Én meg csak vigyorgok, mint egy rongy kölyök. Hát na! Már tudom mivel tudom őket őrületbe kergetni. Mire nem jó egy komolyzene kedvelő Nővérke, ugye! :)

A vágyak és vágyálmok című rovatunkat olvashatták a jegyzettengerből, és vizsgára készülődés közepéről. :)))

Őrület határán! :)

Miután lefárasztottam már szegény Sinara bloggerinát, a facebook lakókat, itt az ideje,hogy a blogolvasóknak is adjak egy dózist. :)

Az a helyzet, hogyha valami jó történik velem, akkor képes vagyok nagyon-nagyon túlpörögni. A már annyira fáradt vagyok,hogy minden röhögök állapot és a szerelmes vagyok majd kicsattanok keveréke. Jelenleg úgy jön ki mindez, hogy retróválogatást hallgatok max hangerőn, végigugrálom a házat, beszélek hülyeséget és mindenkit megölelgetek, aki az utamba kerül. :) Jah  és üzeneteket írok. XD

Ma végre kisütött a napocska, elszórta a magokat, hogy jön, jön a tavasz, de legalábbis az április, május a szerelem időszaka. És! Nagyon mélyen, eldugva a pici szívemben érzem, hogy igaz lesz a jóslat az idei szerelemről, és bejön a szilveszteri pirosbugyis trükk.  :)))))

Ne tessék szomorkodni,hanem elindítani a videókat, feltekerni a hangerőt és táncikálni!!! Egyedül, párban, a kutyával, macskával, ahogy csak jól esik! :) Ez most szigorú parancs! ;)

Padödő: Azt csinálok, amit én akarok! - És tényleg! :D

Ufó válogatás

TNT:Titkos üzenet

További retró és egyéb zenék hallgatása engedélyezett! :DDDDD

Republic

Megrendülten hallottam tegnap a hírt, mikor közölték: Bódi László, alias Cipő elhunyt. Nem voltam rajongó, nem vagyok egy fanatikus alkat, de imádtam, imádom a Republicot. Totyogó 2-3 éves koromból a legelső zeneélményem a „Szállj el kismadár” és a „67-es út”. Aztán később is a Republicon szocializálódtam. :) Ott voltak az együttes dalai az összes szerelmes gondolatomban, érintésemben, az összes szerelmi csalódásomban. Örömben, fájdalomban.

Nyugodj békében Cipő!

Válogattam pár számomra kedves számot, amit megosztok most veletek is.

67-es út

Szállj el kismadár

Jöjj hozzám

Szeretni valakit valamiért

és Kirúgjuk magunk alól a földet

http://www.youtube.com/watch?v=pb61krYpZAo

Természetesen mindezek a teljesség igénye nélkül. Minden számukat nagyon szeretek, nehéz kiválasztani párat.

Helló Március!

Ezzel a jól ismert, közhelyes, de szerethető Demjén számmal köszöntelek. Takarítás közben hallottam a rádióban, és széles mosoly közepette táncra késztetett. Engem speciel a vonatos kalandokra, az őrültségre, a perzselő vágyra emlékeztet ez a muzsika. Meg a sulidiszkóra. XD

Óhatatlanul itt a tavasz, már a levegőben is lehet érezni az illatát. Itt az ideje a megújulásnak, emberek! ;)

és az eredeti:

 

Egy mosoly! :)

Szakadtam ezen a számon, mikor meghallottam a rádióban. Aki tud rólam egy kis privát információt az tudja miért vicces ez a zene! :) Aki meg nem tudja az infót, szerintem az is elmosolyodik. Képtelenség pókerfaccel végighallgatni. :)

Gyönyörűséges napot Nektek! :)

Extázis

Jocelyn Pook zenéjével először a Szoba Rómában című filmben találkoztam, de azonnal beleszerettem. Mély, intenzív, dinamikus, életteli, játékos, művészi és elvont. Pont, mint én. Elsőre is nagyon tetszett a film, de ha szerelmi bánatom, alkotói válságom van, elég megnézem a filmet, ennem egy nagy adag, émelygősen édes, csokissütit és máris rendben van a világ. Tudjátok Jocelyn Pook zenéje olyan nekem, mint másnak a fű. Bekattanok tőle, jön az isteni szikra és muszáj tennem valamit. Olykor, legyen akár hajnali 1 óra, vagy délután 4, leülök és vagy rajzolok, vagy írok, vagy nyakamba akasztom a fényképezőm, fülembe rakom az mp3-mam és Jocelynnel együtt indulok útra.

                                                 Ez a szám különös hatással van rám.

Máskor, ha pedig erős fájdalmakkal küszködök, kétségek gyötörnek és ezeket a zenéket hallgatom, akkor a világ millió apró szilánkra törik körülöttem, és …olykor egyedül vagyok. Kitárt karokkal zuhanok a mélybe, s közben különösebbnél, különösebb filmek peregnek le lelki szemeim előtt. Mámorító érzés.

Most pedig, hogy megannyi minden megváltozott bennem…elcsitultak kitörő, vad, szenvedélyes érzelmeim …és nagyon lassan színeim a szürke erős árnyalatába folynak össze…most óriási szükségem van erre a drogra. Nem szintetikus, nem mérgező, nem gyilkos, sokkal inkább segít, hogy úgymond felkavarjam az álló vizet. Most, hogy végre sikerült megtalálnom a lelki békét, és egyfajta törhetetlen nyugalom van bennem…azt érzem,hogy nem élek egészen. Félreértés ne essék, nagyon jó így élni. Felfoghatatlan az, ami végbement bennem, és fantasztikusan jó érzés, de most nincs mi motiváljon, ami ihletet adjon. Kicsit elvesztettem valamit, ami nagyon is én vagyok, vagy csak a fiatal, szertelen énem volt. Nem tudom, de jó lenne ezt a nyugalmat, kiegyensúlyozottságot megtartani úgy, hogy közben mégis jönnek a bekattanások, az őrült szerelem, és a fájdalom valamiféle alkotásban való meg és kiélése. A fene nagy nyugalomba hiányzik az őrült énem. De, lehet itt van, csak még rejtőzik, hogy ne zavarjon össze. Mert azért nagyon jó ám, hogy nem vagyok annyira szélsőséges, csak na! Hiányzik, a kis hamis! :)