Rigoletto

Lassan elfogynak a vizsgák, leterhelő kötelezettségek, és érdekes módon, ahogy fogy a megmérettetés, úgy szakadnak szét a lelkemet lekötő láncok is. Napról-napra szabadabbnak,és boldogabbnak érzem magam. Testem minden porcikáját átjárja az éltető: Életerő és …valami más is. :) Megelégedettség? Mámor?  Nem tudom. Nem is akarok nevén nevezni semmit. Jól érezem magam és pont. :)

Épp Bagdy Emőke, Belső Nóra, Popper Péter:Szeretet, szerelem, szexualitás című könyvét olvasom a Mesterkurzus sorozatból és Verdit hallgatok. Már el is felejtettem milyen hatással van rám Verdi. Egészen fenomenális.

A Rigoletto az egyik kedvencem tőle. Az opera egyébként Victor Hugo forradalmi erejű drámája, A király mulat alapján készült. A Kártyaária La donna è mobile - Az asszony ingatag - a mantovai herceg áriája egyébként egy ismert pizzareklámban is felcsendült. Épp ezért mindenkinek ismerős lehet már első hallásra is.

Giuseppe Verdi nekem a megtestesült elegancia, a fenköltség ,a pillanatnyi megrészegülés, és az olasz életérzés. Talán azt már mindenki tudja rólam, aki olvassa a blogom, hogy az olasz kultúra, és úgy általában Olaszország szerelmese vagyok.  Épp ezért nem is meglepő,hogy zenében is szeretem mindezt. Egy pillanatig sem szégyellem, hogy mondjuk nekem egy tökéles estéhez nem kell más, mint mondjuk egy ínycsiklandó spagetthi, egy jó olvasmány, egy gyönyörű zenemű és egy testes bor. Egyedül. Párban az olvasmányt elhagyhatjuk. :) Nem vagyok nagyigényű ember. Egy tökéletes randihoz nem kell puccos étterem, meg nem is tudom milyen körítés. Mindössze 3 tényező. Öfeledtség, figyelem, tökéletes légkör. De egy Verdis életérzéssel átitatott este: könnyedség, játékosság és mégis tartás és elegancia…az…valahogy lenyűgöző. A kivilágított macskaköves utcán sétálni a hűs estében egy nagyszerű lánnyal…és érezni a körüllengő, jóleső feszültséget…Leírhatatlan.

Talán ezért is nehéz nekem párt találni. A kortársaim nem ilyesmire vágynak javarészt. De hiszem, hogy létezik az az egy, aki nem körberöhög, hanem nemes egyszerűséggel tenyerembe csúsztatja a kezét.

Visszatérve Verdire, és úgy általában az operára. Fogalmam sincs honnan jött az indíttatásom a komolyzene irányába. Talán 2.osztályban, amikor a furulya hangversenyen álltam a színpadon, a menüettet játszottam és valami különös borzongás járta át testem. Persze 7 évesen még ezt nem igazán fogja fel egy gyerek. Csakhogy jó érzés ezt játszani és hallgatni is. De igazából nem tudom. Mindenesetre Nagymamám örült érdeklődésemnek, és támogatott is benne. Anyáék viszont a mai napig nem értik, és a srácok sem. :) De azért néhanapján jól esik, amikor remegnek a falak Debussy-tól…és azok arcok, amiket a srácok tudnak vágni. Én meg csak vigyorgok, mint egy rongy kölyök. Hát na! Már tudom mivel tudom őket őrületbe kergetni. Mire nem jó egy komolyzene kedvelő Nővérke, ugye! :)

A vágyak és vágyálmok című rovatunkat olvashatták a jegyzettengerből, és vizsgára készülődés közepéről. :)))