Eljött a perc, hogy leüljek
beszélgetni…önmagammal. Ugyanis ez már tarthatatlan állapot. Nem, már nem
hiányzik a szerelem. Mert, ha jönne valaki sem tartana sokáig. És nem vagyok
pesszimista csak az eddigi gyakorlat ezt mutatja. Ugyanis valószínűleg az van a
homlokomra írva, hogy JÁTSZÓHÁZ. Jött a felismerés villáma, hogy bizony ezt
vonzom be. De, hogy miért??? Jó lenne tudni. Egyben viszont biztos vagyok,
méghozzá, hogy mit nem akarok. Nem akarok heteró lánykákat, akik szerelmet
ígérnek jobb esetben, rosszabban semmit, aztán rájönnek, hogy mégis pasi kéne
nekik. Ezek szerint elég pocsék lehetek az ágyba. Aztán! Nem akarok
skalpvadászokat, nem akarok olyat, akinek az egója már az ég felső szélét
súrolja. Nem akarok tehetetlen embert, sem önmagát macsó, „nagylegénynek’’
képzelőt. Nem akarok tökéletesnek látszót, mert akkor az önbizalmam hirtelen
elfogyna, nem akarok olyat, akinek harsány léte mellett eltűnnék. Nem akarok,
nem akarok, nem akarok, nem akarok… Csak egy egyszerű, értelmes,normális,
flúgoktól, és drogoktól mentes társat szeretnék…Olyan sokat kérek kedves
Univerzum???
Őszintén szólva belefáradtam
már ebbe az egészbe. Habár még fiatal vagyok, de az utóbbi időben fizikálisan 5 évet, szellemileg meg vagy 15-öt öregedtem. Fogalmam sincs, hogy hol csúszhatott el az
életem, miért nem tudok társat találni. Ahogy visszatekintettem, elszégyelltem
magam, és elfogott a rettegés. 22 évesen egyetlen hosszútávú kapcsolatom sem
volt. Na, nem azért, mert nem kerestem, nem jártam, járok társaságba, és nem
élek valódi ÉLETET. Emberek között mozgok nap, mint nap. Eljárok bulizni,
iskolába, edzőterembe, könyvtárba, kiállításra, dolgozni, gyakorlatra és SEMMI.
Még hatszáz társkereső oldalon is fent vagyok. Jó persze, flörtök, szemezés,
beszélgetés van, de ennyi. Pedig nem hinném, hogy nem vagyok szeretetre méltó
ember. Tudok alkalmazkodni, nem is akárhogy! Tudok kötődni, tudok szeretni,
tudok áldozatot hozni a másikért és figyelni rá. És mégsem működik. Sem
fiúkkal, sem lányokkal. 4 hónapig minden rendben van, aztán a semmiből jön a
katasztrófa, történik valami és vége. Aztán egy, másfél évig semmi. Újabb 4
hónap, vihar és újabb egy év. Komolyan szeretném tudni mi lehet ennek az oka.
És azt hiszem erre egyedül nem fogok tudni rájönni. Sajnos…
A hAvi nyávogás rovatunkat
olvashatták!
Kép:http://www.hotdog.hu/jbchan
