Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott. Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta az összes gyermekkori gügyögésedet,
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott, és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat, a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát, csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban, őszinte szeretetből
teremtett neked egy pont a hátadhoz illő, keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten, és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta, hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,
ha kéred. Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett Téged,
a kereszteddel együtt.S ő itt van neked mindig,csak hívnod kell.
Biztos lehetsz abban,hogy ő soha el nem hagy.Mert ő mindig is itt volt,
itt van,és mindig itt lesz,míg világ a világ,s még azután is.
