Gyógyír

Ajánlott zene

Ajánlom ezeket a sorokat egy kedves barátnőm –Pici- párjának, s mindazoknak az útkeresőknek, akik még csak most barátkoznak azzal a gondolattal, hogy azonos nemű emberkét szeretnek. 

Több, mint 4 éve kezdődött. Két lány, és egy igen erős érzés, ami túl mutatott a a barátságon. Egy olyan világot tárt fel elénk, melyben minden puha, gyengéd, forró és tele van odaadással. Aztán ő hátat fordított, kifarcolt és egyedül hagyott ebben a MÁSVILÁGBAN. Először bármennyire is tetszett ez az egész, ki akartam szállni belőle, hisz én nem lehetek ILYEN. Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Aztán telt az idő és egyre inkább beleragadtam ebbe az ismeretlen mégis csodálatos dimenzióba. Később mikor egy téli nap megismertem Őt, örökre megváltozott az életem. Csodának érzékeltem, akkor tán az is volt, de ma már inkább egy sorsszerű találkozásnak vélem. Mindegy is mi volt, akkor abban az egy napban, azon az estén csodás volt. A többi meg már nem számít. S aztán már nem volt visszaút. Nem tudtam, és nem is akartam meghátrálni. Tudtam, hogy ebben a csapatban akarok játszani, csak meg kell találnom azt a lányt, aki a csapattársam lesz a nagy játékban, az ÉLETBEN. De nagyon sokáig váratott a Kedves! És egyre nehezebben bírtam ezt. Hiányzott a társam, hiányzott, hogy öleljen, csókoljon, s ezért egy igen édes varga betű is került a történetembe. Egy hideg, huncut, forró évbúcsúztató. Eszméletlenül szégyelltem magam a történtekért,  hiszen soha nem voltam híve az egyéjszakás kalandoknak, még akkor sem, ha nem volt idegen az illető. De megnemtörténté tenni a megtörténtet, megváltoztathatatlanná tenni a megváltoztathatatlant nem lehet, így menni kellett tovább. A szégyen lassan halványult és tükörképem is lassan egész lett. Időm egyre fogyott a teendők sorában, így a hormonok csak félgőzzel dübörögtek a rügybontásra. aztán beköszöntött a gyönyörű nyár és hozott magával valamit. Igazi randikat, online romantikát, majd egy talányos lányt. S mire lehullottak az első levelek, megismerhettem a titokzatos lányt, aki később A LÁNYKÉNT vonult be a történelembe. Persze sok kimondatlan, leíratlan részlet van még, de nem is erről akart szólni ez a történet.

Hanem valami egészen másról. A gyógyíről és a boldogságról. Mert, mint minden rendes sztorinak kell egy csattanó és lehetőleg egy happy end, úgy ennek is lesz. De nem azért, mert reménykedő, optimista ember vagyok, hanem mert az élet így kerekítette ezt a szép históriát.

Földolgozni a tényt, hogy maradéktalan boldogságot, kerek életet találtál mások számára természetellenes módon?

Igen! Valahogy úgy! Nem könnyű, aki az ellenkezőjét mondja, az hazudik. Ámítás az egész! Ha erre az útra lépsz kedves idegen, tudnod kell, hogy a bejáratnál édes terhet vettél a válladra, melyet csak odaát tehetsz le, vagy max. ha feladod. De igazán akkor sem menekülhetsz előle. Örökre megbélyegzett leszel, nem tudsz mit tenni ellene. De valamit megtehetsz! Mégpedig azt, hogy értelmes, kulturált ember módjára, szeretetben éled az életed, s akkor majd kevésbé mocskol jogosan a társadalom. Egyéb varázsfogás nincs, ne is hidd! Szép lassan feloldoz a jó Isten, aztán te is önmagad, később talán a család is, s így élsz szép csendesen. Igazán sosem fogod elfogadni a másságod, de megtanulsz együtt élni vele, és ha kegyes az Úr, az élet, a sors, kihez mi, akkor ezt a harcot nem egyedül kell megvívnod, hanem egy odaadó társ oldalán.

S, hogy hol itt a happy end? Hát itt!

Én szerencsés vagyok! A világ legszerencsésebb nője, hiszen nem csak egy szerető társ mellett küzdhetek meg a mindennapokkal, hanem a nagy betűs TÁRS mellett. Igazán soha nem mertem elhinni, hogy eljön ő, de azért titkon nagyon bíztam benne, és nagyon vártam. Mára én megkaptam mindent, mit szerettem volna. Végig velem lehettetek, nyomon követhettétek küzdésem.  Most már lazán, egy kattintással tudnám törölni a blogom, de úgy döntöttem, hogy nem teszem. Lezárult életem egy igen fontos szakasza, de ezzel egy időben megnyílt egy másik. Mostantól írok, amikor úgy érzem, és mindezt azzal a nem titkolt céllal, hogy átadhassam a tapasztalataim azoknak, akik még csak most ébrednek rá, akik megtették az első lépéseiket és még tanácstalanok. Nem oktatás, pusztán megtapasztaltam jó magam is, hogy mekkora jelentőségük van ezeknek a személyes blogoknak. L baráti köröm java egy bizonyos bloggert olvasva tette helyre életét, fogadta el a másságát és tette meg első bizonytalan lépéseit. Mindemellett úgy érzem önmagam miatt is fontos ez! Úgy járok vissza a blogomra, mint a szülőotthonomba. Itt a második családom, itt vannak az emlékeim, itt van minden, aminek köszönhetően az lettem, aki most vagyok.

Köszönök mindent drága Blogocskám! Immár 4 éve együtt jóban, rosszban!

Képek forrása:  

http://ic.pics.livejournal.com/anchiktigra/18346223/701332/701332_640.jpg

 http://feelgood.ua/health/articles/meditatsiya-v-borbe-s-odinochestvom/

Szösz

A következő idézet elsősorban önmagamnak szól, de azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ezek a sorok jó pár nőtársamnak is jól jönnek. 

Forrás:http://fokuszbanano.hu/randitippek/boldog_szingli_az_uj_evben

"A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen..."
/Müller Péter/

"Vele jó, vele fut a hajó..."

Ajánlott zene

„Olyan igazi lány, olyan belevaló, akivel hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnél ismeretlen útra.”

„Vele jó, vele minden jó.” Vele minden pillanat varázslatos.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy egy tündérmesével ér fel a kapcsolatunk. Pedig nem csak örömben van részünk együtt, sőt! De valahogy előtte a lényem levetkőzi az összes álruháját, a maszkokat, megtisztul a sallangoktól és ott áll anyaszült őszinteségben. Mellette nem kell fortélyokhoz fordulnom, nem kell játszmáznom, ami felszabadító érzés. Előtte vállalni tudom a rossz, kellemetlen érzéseket is, előtte merek sírni és hosszan, hangosan zokogni, mert tudom, hogy nem szól semmit, csak átölel és szorosan karjaiba zár. Megpuszilja homlokom és megvárja, amíg a zokogás alábbhagy. 

 Reggel, amikor élni sincs energiám nemhogy kikelni az ágyból, édes csókokkal ébreszt és ágyba hozza a kávét.

Amikor messzi útról térek haza hozzá, elém jön az állomásra, mindegy mennyire fáradt, mennyire van hideg vagy késő éjszaka. Rendületlenül vár rám, és amikor meglát csillogó szemekkel és óriási mosollyal az arcán szalad felém, hogy aztán karjaiba kapjon és szorosan magához öleljen.

És a legszebb randevú az, amikor késő este, a naracsos fényben úszó elhagyatott játszótéren hegedűvel a kezében ül egy hintában és zenél neked. Csak Neked! S te lehunyt szemmel élvezed a zenét, mely a szíve közepéből szól. Csak Neked!

Ezek azok a végtelenül egyszerű dolgok, amik bár lehet semmiségnek tűnnek, de nekem a világot jelentik és amit nem veszek természetesnek, mert már megtapasztalhattam, hogy nagyon nem az. De vajon megérdemlem e én ezt a földre szállt Angyalkát????

Egyetlen pillanat

Ajánlott zene

Egyetlen pillanat volt csak. Meglátni csillogó szemeid, s elveszni ölelő karjaidban. 

Szüntelenül reméltem és vártam, mikor toppansz be életem ajtaján. Olyan volt, mintha csodát, vagy varázslatot várnék. Senki nem hitt nekem. Azt mondták: ”Add fel, könyörgöm! Ez a lány nem létezik, pusztán csak a fejedbe! Ilyen nincs, csak a mesékben! Nem létezik, értsd meg! Érd be kevesebbel végre, és légy boldog!” De nem hallgattam rájuk. Tudtam, legbelül éreztem, hogy Ő igenis létezik. Valahol köztünk jár, csak meg kell találnom. Hosszú, hosszú évekig kerestem, vártam, reméltem, de csak nem jött. Éltünk egymástól függetlenül, és vártuk, hogy eljöjjön ez a pillanat. Az eggyé válás pillanata. Az az édes, varázslatos pillanat, amikor egy hűvös, s mégis kellemes kora őszi délután, a vasútállomás peronján, az emberáradatban megláttuk egymást. 

…egyetlen pillanat...

…elég ahhoz, hogy örökre megváltozzon az életed! Csak állhatatosan hinned kell, hogy bekövetkezik! 

Azóta megértettem, hogy minden fájdalom, minden gyötrődéssel töltött óra és nap, minden félresikerült kapcsolat, randi azért volt, hogy amikor majd megérkezik Ő, értékelni tudjam kedvességét, türelmét, és kimondhatatlan odaadását.

Nem is lehet szavakba önteni az érzést, amikor végre teljes szívedből szerethetsz, mert ezért nem fog senki hibáztatni, leszúrni, otthagyni. Az érzést, amikor szereteted viszonzásra talál. Csodálatos, és még annál is több. 

Minden áldott este hálát adok érte a jó Istennek, hogy elküldte Őt nekem, hogy létezik és szeret.

Köszönöm léted s, hogy életem része vagy!

Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy szerethetlek!

Köszönöm szemeid csillogását, s édes mosolyod!

Köszönöm türelmed, és odaadásod!

Köszönöm őszinteséged és bizalmad!

Köszönöm figyelmed és törődésed!

Köszönöm mindazt, ami TE vagy, és azt is…amivé én válok melletted!