„Olyan
igazi lány, olyan belevaló, akivel hajnalig, akivel reggel újra, akivel
bármikor lépnél ismeretlen útra.”
„Vele
jó, vele minden jó.” Vele minden pillanat varázslatos.
Túlzás
nélkül mondhatom, hogy egy tündérmesével ér fel a kapcsolatunk. Pedig nem csak
örömben van részünk együtt, sőt! De valahogy előtte a lényem levetkőzi az
összes álruháját, a maszkokat, megtisztul a sallangoktól és ott áll anyaszült
őszinteségben. Mellette nem kell fortélyokhoz fordulnom, nem kell játszmáznom,
ami felszabadító érzés. Előtte vállalni tudom a rossz, kellemetlen érzéseket
is, előtte merek sírni és hosszan, hangosan zokogni, mert tudom, hogy nem szól
semmit, csak átölel és szorosan karjaiba zár. Megpuszilja homlokom és megvárja,
amíg a zokogás alábbhagy.
Reggel, amikor élni sincs energiám nemhogy kikelni az
ágyból, édes csókokkal ébreszt és ágyba hozza a kávét.
És a legszebb randevú az, amikor késő este, a naracsos fényben úszó elhagyatott játszótéren hegedűvel a kezében ül egy hintában és zenél neked. Csak Neked! S te lehunyt szemmel élvezed a zenét, mely a szíve közepéből szól. Csak Neked!
Ezek
azok a végtelenül egyszerű dolgok, amik bár lehet semmiségnek tűnnek, de nekem
a világot jelentik és amit nem veszek természetesnek, mert már
megtapasztalhattam, hogy nagyon nem az. De vajon megérdemlem e én ezt a földre
szállt Angyalkát????

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése