2014. november 10., hétfő

"Vele jó, vele fut a hajó..."







„Olyan igazi lány, olyan belevaló, akivel hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnél ismeretlen útra.”

„Vele jó, vele minden jó.” Vele minden pillanat varázslatos.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy egy tündérmesével ér fel a kapcsolatunk. Pedig nem csak örömben van részünk együtt, sőt! De valahogy előtte a lényem levetkőzi az összes álruháját, a maszkokat, megtisztul a sallangoktól és ott áll anyaszült őszinteségben. Mellette nem kell fortélyokhoz fordulnom, nem kell játszmáznom, ami felszabadító érzés. Előtte vállalni tudom a rossz, kellemetlen érzéseket is, előtte merek sírni és hosszan, hangosan zokogni, mert tudom, hogy nem szól semmit, csak átölel és szorosan karjaiba zár. Megpuszilja homlokom és megvárja, amíg a zokogás alábbhagy. 
 Reggel, amikor élni sincs energiám nemhogy kikelni az ágyból, édes csókokkal ébreszt és ágyba hozza a kávét.

Amikor messzi útról térek haza hozzá, elém jön az állomásra, mindegy mennyire fáradt, mennyire van hideg vagy késő éjszaka. Rendületlenül vár rám, és amikor meglát csillogó szemekkel és óriási mosollyal az arcán szalad felém, hogy aztán karjaiba kapjon és szorosan magához öleljen.

És a legszebb randevú az, amikor késő este, a naracsos fényben úszó elhagyatott játszótéren hegedűvel a kezében ül egy hintában és zenél neked. Csak Neked! S te lehunyt szemmel élvezed a zenét, mely a szíve közepéből szól. Csak Neked!
Ezek azok a végtelenül egyszerű dolgok, amik bár lehet semmiségnek tűnnek, de nekem a világot jelentik és amit nem veszek természetesnek, mert már megtapasztalhattam, hogy nagyon nem az. De vajon megérdemlem e én ezt a földre szállt Angyalkát????

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése