A második meleg party

Ajánlott zene

Az első pocsék, tudjátok, szakítós meleg bulim után nem hittem volna, hogy valaha beteszem a lábam egy ilyen partyba. Egyrészt egy kedves leszbikus barátnőm szerint butaság, és inkább hasonlít az egész szex orgiára, mint egy jó hangulatú bulira, másrészt nem sok jó emlékem fűződik az ilyen eseményekhez.

Aztán az elmúlt hónapban találkoztam Lolitával, és nagyon hamar szóba került, hogy mi lenne ha…. Ha elmennénk egy ilyen buliba. Tudott egy igényes meleg szórakozóhelyet, ami minden belső tiltakozásom ellenére felkeltette az érdeklődésem.

A buli előtt alapoztunk, akár csak a gimiben. Megismerhettem a párját, aki roppant aranyos leányzó, és kb. olyanok ők ketten, mint zsák meg a foltja. Egy szó, mint száz, cukik! S persze én sem árválkodtam, volt ám kísérőm nekem is! Nem tudtam Lilla, hogy fogja magát érezni, de elhívtam. Hatalmas egy este volt. Lolita a párjával iszogatott, én pedig megmutattam Lillának a specialitásom, ami gyönyörűségesen ki tud ütni. Persze nem kevertem olyan durvára, mert azért szerettem volna eljutni a szórakozóhelyig ,meg amúgy sem! Legyen ennyi elég! :)  Aztán előkerült a vizipipa, és újra rám tőrt, hogy RÁ AKAROK GYÚJTANI! De 2012 szeptembere óta nem cigizek, kibírtam a szakdogaírás, államvizsga gyötrő hónapjait, hát akkor miért most gyújtsak rá. Persze nem lenne abból semmi baj, ha buliban elszívnék pár szálát, de na! Nem kell az nekem. De nem is ez a lényeg!

Hamar elröpültek az órák, eljött az idő, hogy átteleportáljunk A HELYRE! Lolitáékon nem nagyon látszott, hogy bármit is ittak volna, vagy csak jól titkolták. :) Nálam viszont nagyooon jó volt a hangulat! :) Vigyorogtam, mint a vadalma, és alig vártam, hogy beérjük végre. Ott is ittunk egy-egy sört, aztán jöhetett a menet! :) A testem együtt lüktetett a zenével, és a hömpölygő tömeggel. Próbáltam Lillát is rávenni a táncolásra, de nem adta könnyen magát. :) Ettől függetlenül míg próbáltam őt táncra csábítani, a csípőm, a lábaim egyszerűen képtelenek voltak egy helyben maradni. Muszáj volt riszálnom! A következő képkocka, hogy valamiért önfeledten táncolok az asztalon. Lilla velem szemben jót vigyorog rajtam, majd kitárja karjait, és integet, hogy inkább szálljak le. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni, így én sem tettem. Nagy lendületet vettem, és egyenesen Lilla karjaiba vetettem magam. Még jó, hogy el nem borultunk! Te jó ég! Az akkor nagyon vicces dolognak hatott, de így visszagondolva csöppet sem volt az. Elkapott, nekiestünk a falnak és jó röhögtünk! Amikor a minap eszembe jutott eme incidens, csak reménykedni tudtam, hogy senki nem látta, vagy ha igen, már nem emlékszik rá. Sajnos nem jött össze! Történetesen összefutottunk a partyban B.P. művésznővel is, aki bizony nagyon is jól emlékszik erre, és szegény meg is lepődött, hogy Ms. Sanchez nem is annyira visszafogott, mint elsőre tűnik. :)

Mindent összefoglalva frenetikus kis este volt! Imádtam minden percét, és remélem hamarosan folyt. köv. :)

Party time....

Zsúfolt, forró, füstös, hangos...néhány jellemző, mellyel ihletni lehet az egyetemi bulikat. Ember, ember hátán, 12 cm-es, tűhegyes magassarkú lenyomata a papucs által fedetlenül maradt lábfejen, mely másnapra a szivárvány színeiben játszik. Izzadt, és a kancsós bortól km-rekre bűzlő, dörgölődő seggek nyúlnak alád percenként, vagy épp a torkod mélyén végeznek anatómiai vizsgálatokat. Ebből a pár sorból le lehet szűrni, hogy állok a campus partikhoz. Nem hiszem, hogy nem leszek teljes ember, ha kimarad az életemből. Ennek ellenére vannak "kötelező" jellegű bulik, ahol "melegen ajánlott" a részvétel, mert hát számító világban élünk... és időnként jól jön, hogy láttak itt is, nah meg ott is. Már tanulom azt a tagadószót, amit jobb esetben 2 évesen előszeretettel használnak a gyerkőcök, de én jelentős csúszásban vagyok...van ilyen.


De azért nem vagyok élhetetlen, ezért mosolyogva elfogadtam a 2:0,5 arányban kevert boroskólát, majd az utánpótlást is, és immár levakarhatatlanná vált a vigyor az arcomról, és amíg tartott a mámoros állapot, sikerült jól is éreznem magam. Azt hiszem erre mondják, hogy szerelmesre issza magát valaki. Énekeltem boldogan, roptam a táncot, és szép lett a világ. Aztán jött a fekete leves, amikor elpárolgott az alkohol utolsó cseppje is, és kiábrándító volt a helyzet. Kb. amit az első bekezdésben elhintettem. Leültem egy nyugis kis sarokba, és figyeltem a lézengő, tántorgó, vagy épp szerelmesen összebújó hallgatókat. Majd váratlanul egy lélegzetelállító kulcscsontra lettem figyelmes. Szokatlan, de legfőképpen váratlan érzés járta át a testem. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Sőt! Mint egy gusztustalan pasi, úgy faltam fel a tekintetemmel. Megnéztem a teste minden egyes négyzetmilliméterét. Mondjuk volt időm bőven, amíg a társaság többi tagja vonaglott a parketten, vagy ki tudja, merre járt. És, ami még ettől is különösebb volt, hogy tetszett a látvány. Szívesen legeltettem rajta a szemem. Az arcától, a haján át a hátsójáig, minden tökéletes volt. Ha még maradt volna bennem némi pia, bátran megcsókoltam volna. Így csak vettem egy doboz cigit, mert láttam, hogy dohányzik, és elhatároztam, hogy azt a röhejesen közhelyes trükköt vetem be, hogy tüzet kérek tőlük, majd beszélgetést kezdeményezek, aztán a többi megy magától. De nem lett belőle semmi, mert a barátnője, szobatársa - nem tudom, nem is lényeges- kiszúrta, hogy lassan levetkőztetem a tekintetemmel, és odasúgott neki valamit, majd megpróbált a barátnő szemmel verni, de nem jött neki össze, mert megbabonázott a szépség, ami elém tárult. Egy fehér top, és egy nagyon szűk, fehér nadrág volt rajta. El voltam halva magamon, hogy ennyire felizgatott a kivillanó válla, a tarkója, a dereka. Az ajkai pedig olyan kívánatosak voltak, mint egy érett, piros alma, amibe azonnal beleharapnál. Ex. Egyetlenem óta nem néztem még meg így nőt. Vagyis ő volt az egyetlen nő, akit kívántam, és nem pusztán a női test szépségéért néztem meg. Az pedig már tényleg csak hab volt a tortán, hogy én sem voltam számára közömbös, mert többször, és hosszan nézett a szemembe, mialatt bájosan mosolygott. Lehet mégsem annyira rosszak a campus partik?  :)