Visszatérés

Ajánlott zene
https://youtu.be/EFJ7kDva7JE 

My name is Sanchez. Rosabella Sanchez. Hétköznapi nő vagyok. Pont olyan, mint Te, vagy bárki más. De egészen parányit mégis más.

S, hogy miért? Mert maradéktalan boldogságot, kerek életet találtam sok ember számára természet ellenes módon. Ezekkel a sorokkal határoztam meg magam sok-sok évvel ezelőtt itt a blogon. 

3 és fél éve kész voltam arra, hogy befejezzem a blogolást. Tényleg. Rendben voltam, boldog voltam. Egyszerűen csak élveztem az új, és csodálatos életem. Élveztem a fantasztikus párkapcsolatom és az általa kapott boldog perceket, órákat, napokat, hónapokat, éveket. Már nem éreztem azt, hogy szükségem van az írás terápiás hatására, nem volt miről panaszkodnom. Egyszerűen kikopott a blog az életemből és minden, ami hozzá tartozik. Egyre kevesebbett olvastam másokat is, majd szép lassan eltűntem, hogy végre ÉLJEM AZ ÉN VALÓSÁGOS IGAZI ÉLETEM.

....

De van, ami nem változik. Önmagától biztos nem, csak ha tiszta szívvel és vas akarattal mi magunk nem változtatunk rajta. Az epés, keserű érzés, a kétségbeesettség szépen lassan szivárgott vissza az életembe. Először csak azt vettem észre, hogy nem haladok az életemmel. Van egy álmom, amit játszi könnyedséggel meg tudnék valósítani, de mégsem teszem. Pedig minden megvan hozzá, az anyagiak, a lelki támogatás, a biztonság, az elhivatottság...és mégsem. Rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen akadály az én vagyok. Saját magam gáncsolom el újra és újra. S,  hogy miért? Mert félek. Őrülten félek. Szorongok. Mindentől. De leginkább attól, hogy nem felelek meg az embereknek. Szeretnék tökéletes lenni, szeretném, ha mindenki szeretne, tisztelne. És sajnos ezért nagyon sok mindent képes vagyok megtenni, lenyelni, elnézni, és leginkább önmagamat megtiporni, vágyaimat, szükségleteimet feláldozni, hogy MINDENKINEK jó legyen. Pedig ez óriási ostobaság. Tudom jól. Mindig ez van. Mindent tudok, minden összefüggést látok, de tenni, nah tenni már nem tudok semmit. Több, mint fél éve tervezem, hogy Rosabella Sanchez visszatér és újra ír. De mindig találtam valami kifogást, hogy miért nem tudok leülni a laptop elé. Aztán most hirtelen rám szakadt néhány szabad óra, és jött az erős indíttatás. Először csak olvasgattam aztán megnyitottam egy üres dokumentumot. Nem igazán tudtam, hogy mit is szeretnék a virtuális papírra vetni. Csak kavarogtak bennem az érzések. Aztán rátaláltam Chopin - Spring Waltz című művére és  a gondolatok is megérkeztek. Szépen lassan rájöttem, hogy számomra az írás az egyik legjobb terápia. És, ha rendbe szeretnék jönni, le szeretném küzdeni a pánikrohamokat, az egyre inkább antiszociális viselkedésemet, és újra a régi önmagam szeretnék lenni, akkor szükségem lesz a blogomra, ami már számtalanszor megmentette az életemet. 

De mielőtt azt hinnéd, hogy kényszer zubbonyban ülök egy sötét szobában magányosan, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Továbbra is a legfantasztikusabb, nagybetűs Ő-vel, Vele élem csodás életemet, csak vannak dolgok, amik nehezek és megviselnek. Amivel nem egyszerű megküzdeni. Ami felemészt. És mindezt egészen titokban. Még a legközelebb álló emberek, család, barátok, kollegák sem tudják mi is a helyzet. Nem vágyom a szánakozó pillantásokra, meg a különféle praktikákra, és a hátam mögötti:” Kár érte!”, “Mi a fene baja van, hisz megvan mindene?” beszélgetésekre. 

Jó kis falat húztam magam köré, ami egyszerre megvéd, másrészt elhatárol és elszakít emberektől, dolgoktól. Sokakat megbántottam az elmúlt félévben, amit bánok. De mialatt a nagy falamat építgettem, elkezdtem magamra figyelni. Elkezdtem megengedni magamnak, hogy ne mondjak mindenre igent, főleg, ha valamit nagyon nem szeretnék. De sajnos nem lett jobb érzésem tőle. Bűntudatot éreztem, aztán jöttek a visszacsatolások, amik persze még inkább piszkálták az amúgyis éber lelkiismeretemet. Folyamatosan azt éreztem, hogy nem, te nem mondhatsz nemet, hiszen akkor egy szar alak vagy. Hogyan is képzeled, hogy nem vállalsz el valamit, nem csinálod meg, nem hallgatod, nem találkozol, nem mész oda, nem teszed, nem mondod, nem telefonálsz, nem ugrasz. S persze a "nem"-t mondás tudománya nem könnyű feladat, de ez önmagában csak egy hangyányi cseppecske egy óriási óceánban. Számtalan gondolat töltötte meg az egyre nehezedő fejem.

Számtalan csatát vívtam önmagammal, különböző témájú csatatéren. Küzdöttem az érzéssekkel, küzdöttem a világgal, míg végül elvesztettem a csatát mindennel és mindenkivel és győzött a keserű, emésztő fájdalom, ami végül a depresszió mélységes bugyraiba taszított. S, amikor azt hiszed, hogy ettől már nincs lejjebb, akkor jön valaki, és még valaki, és még valakik, aki a képedbe röhög és lejjebb rúg. Aztán még lejjebb, és még lejjebb. Köhögsz, vért hánysz és könyörögsz az életedért. De nincs könyörület. Számodra nincs. Jön a kegyelemdöfés, egy szent ünnep, és elterülsz. Már nincs ordítás, nincs könyörgés, csak halk nyöszörgés és hörgés… Rád borul a sötétség és a magány. A történet legszebb része, hogy senki nem tudja, hogy odalent vagy. Már nem is küzdesz, nem akarsz. Elfogyott az erő...elfogyott minden. Sötét, kongó üresség van. Ki is vagy te? Mit is akarsz te? Élsz e? Érzel e? Érsz e valamit? Senkit sem érdekel. Csak egy angyalt odafentről. Nagyon messziről kinyit egy kis ablakot, és látsz valamiféle kis fénycsóvát. A reményt, hogy legalább egyvalaki tudja ki vagy, mit is akarsz, élsz, érzel és igen, érsz valamit...és képes vagy arra, hogy talpra állj.

Én egy álmodozó ember vagyok. Akinek már gyerekként megvolt az elképzelése mindenről. Aki az egész életét megtervezte, elrendezte, tudta ki akar lenni. Aztán jön az élet, jönnek az impulzusok, jönnek a döntések, és jönnek az adott-kapott dolgok, amin nem lehet változtatni. Alakul a zsenge élet, és egyáltalán nem biztos, hogy az elképzelt úti cél felé indul az autónk. Vannak váratlan akadályok:útlezárások, elterelések, balesetek, meghibásodások. Meg persze van zene, szerelem, várt és váratlan utasok, lágy szellő, benzingőz és sok-sok megtett km. De azt mondják minden út Rómába vezet! 

Rosabella Sanchez visszatért.


 

Fotók: https://jurysoutblog.files.wordpress.com/2017/08/depression-cartoon.jpg

https://am24.akamaized.net/tms/cnt/uploads/2013/03/GoT-Wall.jpg 
http://faisalmamsa.com/wp-content/uploads/2017/08/5fd2219c543b0a490f6ec0b00d202401-depression-illustration-lonely-illustration.jpg