A zenész felesége

Ajánlott zene

Imádom a zenét. Amikor írok, fotózok, utazok, főzök, vezetek, dolgozok, mindig kell egy dallam, ami elindít, inspirál, ráhangol. Annak idején, még a kilencvenes években – viccelek, de tényleg akkor - no szóval próbálkoztam én megtanulni a zenecsinálás műfaját, de nem voltak olyanok a lehetőségek, így ez kimaradt az életemből. Amit eszméletlenül sajnálok. S bár én nem élhetem át a zenélés adta élményt, ettől függetlenül vonzódom a zenéhez, s valamiért a zenész, zenében jártas leánykákhoz. 

Egyébként ez egyáltalán nem volt tudatos, kedves lakótársam hívta fel rá a figyelmem, hogy Tina énekel, Kicsi Csoda több hangszeren játszik, s valamikor igen fontos volt neki a zene, Dóra dobol egy bandában, és az én drága Szerelmem is több zenekarban játszott, játszik, több hangszert tud bűvölni, s talán ez nem a véletlen műve. Valószínűleg nem. S, hogy miért?

Van abban valami igazán különleges, ha a párod zenével foglalkozik. Valami megfoghatatlan, izgató és egyben harmóniát teremtő. Leírhatatlanul csodálatos emlékként őrzöm azt a randevúnkat, amikor egy játszótéren találkoztunk egy este és a hintában ülve hegedült nekem. Na és az első találkozásunkat, amikor is hozta magával a gitárját, és játszott nekem. Imádtam! Mielőtt megismertem, azelőtt is fontos részét képezte életemnek a zene, de mióta együtt vagyunk, főként amióta együtt élünk, azóta még erőteljesebb, jelentősebb szerepet tölt be a zeneszó. El sem tudom mondani milyen jó érzés hallani, amikor mondjuk egy vasárnap délelőtt én a konyhában tüsténkedem, vagy a szobámban motoszkálok valamit, és arra leszek figyelmes, hogy  egy új darabot, zeneszámot gyakorol lázasan. S amikor már úgy érzi, koncertet ad, és megmutatja min dolgozott olyan szorgosan. 

De amit a legjobban szeretek: nézni, ahogy játszik. Nézni a finom kézmozdulatait, ahogy a vonót húzza, vagy ahogy leüti a billentyűket, az arcát, ahogy koncentrál, s részese lenni a pillanatnak, ahogy eggyé válunk a zene által. Egyszerűen csodálatos!


Fotó forrása:         
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pev=2014&pho=01&pnap=11&n=skorpiolilike

A gyűrű hatalma

Ajánlott zene

Egyéves évfordulónkat ünnepeltük, amikor mindkettőnk elméjébe befurakodott a gyűrű gondolata, mint az összetartozás szimbóluma.

Minden vágyam az esküvő, de azt már a kezdetek kezdetén leszögeztem, hogy amíg nem nyilvános a dolog, addig ne kérjük meg egymás kezét. /Habár úgy sejtem, érzem valószínűleg engem fognak megkérni. :) / Viszont már kislány koromban álmodoztam arról az ezüst karikagyűrűről, amit majd a szerelmem az ujjamra húz, én pedig az övére, megpecsételve szerelmünket. Csak mert az olyan romantikus! 

Aztán 1 évesek lettünk! Felvetődött a gyűrű ötlete, hogy mi lenne, ha…. aztán nekifogtunk a projekt kivitelezésének. Nekem határozott elképzelésem volt, hogy mit is szeretnék, és egy milliméternyi eltérést sem toleráltam. Kedvesem pedig nemigen szívleli az ékszereket, úgyhogy gondolhatjátok! =) És még ennek ellenére is az övét találtuk meg hamarabb, 3 egész hónap elteltével. Az enyémre nem is emlékszem, de majd félévbe telt. De amikor ráleltem…az extázis, mint kifejezés, nem írja le azt, amit akkor éreztem.

Eltelt már azóta egy kis idő, mióta meggyűrűztük egymást, de még mindig szívesen nézegetem, és ha rápillantok a gyűrűre az ujjamon, mindig mosolyra húzódik a szám. De mégis a legjobb, amikor egy meghitt, összebújós délutánon/estén simogatom meztelen vállát, s tekintetem a gyűrűs kezemre esik. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy friss házas feleség. A közös élettel, a gyűrűvel minden megváltozott. Nem ezért persze, de valahogy a rózsaszín felhőkből lett egy óriási, biztonságot nyújtó, szeretettel teli, szivárványszínű buborék. Már a nap nem minden pillanatában mézes-mázasan beszélünk egymással, időnként egy hisztis picsa vagyok, vagy inkább egy házisárkány – amit meg kell jegyeznem, hogy az én drága Szerelmem hihetetlenül jól kezel – de mindezen apróságot és egyéb nehézségeket leszámítva, egy gyönyörű buborékban éldegélünk mi ketten. Jó szorosan összeölelkezve, hogy még a legnagyobb szelek se tudjanak elszakítani minket egymástól. 

És ez így jó! Hihetetlenül jó!