A második meleg party

Ajánlott zene

Az első pocsék, tudjátok, szakítós meleg bulim után nem hittem volna, hogy valaha beteszem a lábam egy ilyen partyba. Egyrészt egy kedves leszbikus barátnőm szerint butaság, és inkább hasonlít az egész szex orgiára, mint egy jó hangulatú bulira, másrészt nem sok jó emlékem fűződik az ilyen eseményekhez.

Aztán az elmúlt hónapban találkoztam Lolitával, és nagyon hamar szóba került, hogy mi lenne ha…. Ha elmennénk egy ilyen buliba. Tudott egy igényes meleg szórakozóhelyet, ami minden belső tiltakozásom ellenére felkeltette az érdeklődésem.

A buli előtt alapoztunk, akár csak a gimiben. Megismerhettem a párját, aki roppant aranyos leányzó, és kb. olyanok ők ketten, mint zsák meg a foltja. Egy szó, mint száz, cukik! S persze én sem árválkodtam, volt ám kísérőm nekem is! Nem tudtam Lilla, hogy fogja magát érezni, de elhívtam. Hatalmas egy este volt. Lolita a párjával iszogatott, én pedig megmutattam Lillának a specialitásom, ami gyönyörűségesen ki tud ütni. Persze nem kevertem olyan durvára, mert azért szerettem volna eljutni a szórakozóhelyig ,meg amúgy sem! Legyen ennyi elég! :)  Aztán előkerült a vizipipa, és újra rám tőrt, hogy RÁ AKAROK GYÚJTANI! De 2012 szeptembere óta nem cigizek, kibírtam a szakdogaírás, államvizsga gyötrő hónapjait, hát akkor miért most gyújtsak rá. Persze nem lenne abból semmi baj, ha buliban elszívnék pár szálát, de na! Nem kell az nekem. De nem is ez a lényeg!

Hamar elröpültek az órák, eljött az idő, hogy átteleportáljunk A HELYRE! Lolitáékon nem nagyon látszott, hogy bármit is ittak volna, vagy csak jól titkolták. :) Nálam viszont nagyooon jó volt a hangulat! :) Vigyorogtam, mint a vadalma, és alig vártam, hogy beérjük végre. Ott is ittunk egy-egy sört, aztán jöhetett a menet! :) A testem együtt lüktetett a zenével, és a hömpölygő tömeggel. Próbáltam Lillát is rávenni a táncolásra, de nem adta könnyen magát. :) Ettől függetlenül míg próbáltam őt táncra csábítani, a csípőm, a lábaim egyszerűen képtelenek voltak egy helyben maradni. Muszáj volt riszálnom! A következő képkocka, hogy valamiért önfeledten táncolok az asztalon. Lilla velem szemben jót vigyorog rajtam, majd kitárja karjait, és integet, hogy inkább szálljak le. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni, így én sem tettem. Nagy lendületet vettem, és egyenesen Lilla karjaiba vetettem magam. Még jó, hogy el nem borultunk! Te jó ég! Az akkor nagyon vicces dolognak hatott, de így visszagondolva csöppet sem volt az. Elkapott, nekiestünk a falnak és jó röhögtünk! Amikor a minap eszembe jutott eme incidens, csak reménykedni tudtam, hogy senki nem látta, vagy ha igen, már nem emlékszik rá. Sajnos nem jött össze! Történetesen összefutottunk a partyban B.P. művésznővel is, aki bizony nagyon is jól emlékszik erre, és szegény meg is lepődött, hogy Ms. Sanchez nem is annyira visszafogott, mint elsőre tűnik. :)

Mindent összefoglalva frenetikus kis este volt! Imádtam minden percét, és remélem hamarosan folyt. köv. :)

Egy téli emlék

Nem is olyan régen, még a télen történt, hogy jégre csábított egy leány. Életemben, ha tízszer volt korcsolya a lábamon akkor talán sokat is mondok. Eme sport technikájának elsajátítása pedig végtelenül nehéz feladatnak bizonyult számomra.

Aztán egy profi addig unszolt -  na jó, nem kellett túl sokáig – amíg beadtam a derekam. Sok ruha, kori fel, és irány a jég!

Bizonytalan lépésekkel merészkedtem a befagyott vízre, miközben két kézzel kapaszkodtam profi segítőm kesztyűs kezébe. Néhány kör erejéig csak „utaztam”, aztán erőt vettem magamon, és teljes bizodalommal rábíztam magam Lilla kedves lényére és szakértelmére. Hamarosan már csak fél kézzel láncoltam Őt magamhoz. Lábaim egyre biztosabban siklottak a jégen, s arcomon is egyre szélesebb lett az önfeledt „száguldás” okozta mosoly.

S mivel az ismétlés a tudás Anyja, kalandvágyó, gyermeki lelkesedéssel áhítoztam a következő alkalmakra. A korcsolyázás fantasztikus élményét, az egyre fokozódó magabiztosság, és a Városliget festői környezete még magasabb szintre emelte. Lilla kedves arca pedig még derűsebb lett, ahogy nézte önálló lépteim, majd kezei után kutató, áthűlt mancsaim. Szürreális és boldog pillanat! Fogni egy olyan ember kezét, akire életed is rábíznád, s tűéles korcsolyákon szárnyalni a szikrázó napsütésben, gyönyörű környezetben. Egy aprócska, mégis felemelő pillanat. Akkor, és ott, újra pislákolt a gyermek lángja, lelkesedése, és újra bízott a megviselt lélek.

Szellem

Ajánlott zene - Köszönet érte Korondi Krisztának! :)

Az utóbbi időben annyi minden történt, annyi élménnyel lettem gazdagabb, s mégis…ugyanott toporgok, ahol két hónappal ezelőtt. Egy óriási városba költöztem, s lézengő porszemként kóválygok. Lelkesen, büszkén, s időnként csalódottan, és reményvesztettem róvom az utcákat, hátha valahol megtalálom azt a lehetőséget, ami csak rám vár.

Amikor haza megyek, azt érzem, hogy otthon vagyok. Hogy ez az a hely, ahol lennem kellene, ezek azok a dolgok, amikre szükségem van. Aztán visszajövök az új életembe, és azt érzem, hogy jól döntöttem. Kell a szabadság, kell a szárnyalás! Kicsit…olyan ez az egész, mintha hontalan szellemként léteznék egy olyan közegben, ami  nem akar magába fogadni.

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Nem is tudom mit hittem egyáltalán. Elvileg még jóval az átlag alatt vagyok, már ami a munkatalálási rátát jelenti, de ez nem vígasztal. Csöppet sem. Az a fajta ember vagyok, aki szeret menni, tenni-venni, szeret hasznos tagja lenni a társadalomnak, és a munkanélküliség egyszerűen K-I-K-É-S-Z-Í-T! Képtelen vagyok ezzel megbirkózni. Időnként eltörik a mécses, és magamba roskadok, aztán egy vigasztaló kéz letörli könnyeim, erőt önt belém, összeszedem magam és újra neki lendülök. Per pillanat a düh, az elkeseredettség, a remény, a büszkeség, és némi önbizalom furcsa elegyet alakított ki bennem. Felemelt fejjel, büszkén sétálok be egyik intézményből a másikba és egy harcos oroszlán küzdeni akarása tombol ereimben. Nem tudom hova vezet az út, de lépkedek, és apránként talán haladok is.