Egy téli emlék

Nem is olyan régen, még a télen történt, hogy jégre csábított egy leány. Életemben, ha tízszer volt korcsolya a lábamon akkor talán sokat is mondok. Eme sport technikájának elsajátítása pedig végtelenül nehéz feladatnak bizonyult számomra.

Aztán egy profi addig unszolt -  na jó, nem kellett túl sokáig – amíg beadtam a derekam. Sok ruha, kori fel, és irány a jég!

Bizonytalan lépésekkel merészkedtem a befagyott vízre, miközben két kézzel kapaszkodtam profi segítőm kesztyűs kezébe. Néhány kör erejéig csak „utaztam”, aztán erőt vettem magamon, és teljes bizodalommal rábíztam magam Lilla kedves lényére és szakértelmére. Hamarosan már csak fél kézzel láncoltam Őt magamhoz. Lábaim egyre biztosabban siklottak a jégen, s arcomon is egyre szélesebb lett az önfeledt „száguldás” okozta mosoly.

S mivel az ismétlés a tudás Anyja, kalandvágyó, gyermeki lelkesedéssel áhítoztam a következő alkalmakra. A korcsolyázás fantasztikus élményét, az egyre fokozódó magabiztosság, és a Városliget festői környezete még magasabb szintre emelte. Lilla kedves arca pedig még derűsebb lett, ahogy nézte önálló lépteim, majd kezei után kutató, áthűlt mancsaim. Szürreális és boldog pillanat! Fogni egy olyan ember kezét, akire életed is rábíznád, s tűéles korcsolyákon szárnyalni a szikrázó napsütésben, gyönyörű környezetben. Egy aprócska, mégis felemelő pillanat. Akkor, és ott, újra pislákolt a gyermek lángja, lelkesedése, és újra bízott a megviselt lélek.

Agyserkentő!

Kihagy az agya? Tanulnia kellene, de nem megy???  :)))

Azt hittem meghalok. Egész nap nem volt időm tanulni, este meg már nem sok agykapacitásom marad. A tételek felett görnyedtem, de nem igazán fogtam fel mit is olvasok. Ekkor egy égtelen nagy zajra lettem figyelmes. Kicsapódott a nappali ajtó, és persze Tesó max hangerőn bömböltetett valami friss populáris zenét. Épp felé közelítettem, hogy jól leteremtsem, hogy: „Azta terembuládat te rongy kölök, hát nem vagy másra tekintettel!”, mikor is felfigyeltem Pitbull és KESHA szerzeményére. Valahogy jó kis pörgős, olyan zumbás. Rögtön megindultak a lábaim, és amolyan táncosan, zumbásan aerobic lett belőle. Végig ugráltam a számot, aztán, youtubon újra elindítottam, és még 3x mozgolódtam rá. Az első kettő zumbás valami lett, a második kettőn meg guggolás, fekvőtámasz, hasprés, vádli gyakorlat. 

Úgy felpörögtem, hogy most meg már azért nem tudok tanulni, mert nem lehet lelőni. Ugrálok körbe-körbe a lakásba a számot hallgatva. Mindenesetre már tudom mi az ellenszere a nyomott, agyzsibbasztó állapotnak. :)

Szerintem még megtámadom a súlyzóimat, lenyomok egy gyors edzést, zuhi, kávé és még egy nagy HAJRÁ!!!

Ajánlom eme két számot az esti edzéshez szeretettel! Jól lehet rá ugrabugrálni! ;)

Felfrissülés, Rubint Réka

Mint azt már többször leírtam, a testedzés, a mozgás szerves részét képzi mindennapjaimnak. Persze nem volt ez mindig így. Miután semmi, komolyan mondom, hogy egy kumma ritmusérzékem sincs, így a tánc már apró koromban sem játszott semmilyen szerepet az iskolás éveimben. Duci lévén, meg amúgy is, nem voltam jó a sportokban így nekem a sport, a mozgás egyenlő volt a szégyennel, az ügyetlenséggel és a megalázással. Aztán jött a tini kor, amikor már szégyen a kövérség, meg az egészségi állapotom rohamos romlása döntés elé állított. Miután megtaláltam, ami igazán hozzám illik, szinte észrevétlenül lopta be magát a mindennapi elfoglaltságok közé. Rájöttem, hogy a „testépítés” ( nem jó szó, inkább a testedzés ligthos formája …talán) az, ami a nagydarab, csúnya testemből tudna valami elfogadhatót, esetlegesen valami szupert is formálni. Nem érdekelt a kemény munka, hiszen láttam magam előtt egy bomba, szexi csajszit, és ezért képes lettem volna akármit megtenni. Persze bomba nő nem lett belőlem,de ma már eljutottam odáig, hogy mint egy macsó fickó pózolok naponta edzés után a tükör előtt, és azt tudom mondani, hogy hmm… alakul. Valószínűleg ez másnak fel sem tűnik, de én tudom honnan indultam, hol tartok és mit akarok elérni. Nem izomkolosszus, két ajtós szekrény szeretnék lenni, hanem szálkás, athletikus testalkatú leányzó, és be kell valljam, hogy mindig is vonzott a kocka has. Nem máson, hanem magamon. Hiszen ilyet csak tv-ben, fitnesz dvd-en látni, és olyan jó lenne. Félreértés ne essék, nem azért teszem mindezt, mert meg akarok felelni a páromnak, vagy akárkinek. Igen, szeretnék tetszeni Neki, szeretném, ha a strandon bikiniben sétálva azt tudná mondani magában, hogy: „ irigykedjetek, nézzétek meg, ez a csajszi bizony hozzám tartozik. „ De a fő, hogy megvalósítsam egy régi vágyam, helyreállítsam az önértékelésem, és mert piszok jó pózolni a tükörben úgy, hogy eme tárgy már nem ellenség, és olyasmit látok benne, ami számomra is elfogadható. 


Valamint az is benne van a dolgokban, hogy ez nálam már nem megfelelési kényszer, hanem minden lelki gondomat, feszültségemet az edzésben vezetem le, és ha látok egy minimális kis eredményt, akkor az hihetetlen pluszt ad. Így megkapom a mindig vágyott, hőn áhított pozitív visszacsatolást, és ilyenkor kicsit előrebillen a mérleg nyelve az önértékelésemet illetően. Persze ez csak néhány perc, max óra, aztán kezdődik minden előröl.

Viszont a fizikai fájdalom sok erőt kivesz az emberből, és nálam ez az állapot már 2 hónapja tart. Egyszerűen képtelen voltam 5 fekvőtámasznál többet, vagy félkaros súlyzóval 2 kg-ot kinyomni. Nah meg nem vitt rá a lélek, hogy nekiálljak edzeni. Aztán tegnapelőtt csak rávettem magam, átöltöztem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsináltam Rubint Réka 90 perces alakreform tornáját. Azt kell mondjam piszok kemény volt. Még a héten vagy kétszer nekifutok és talán javul annyit az állóképességem, hogy utána ráállhatok az erősebb súlyzós edzésekre. 

Pici reklám. Annak, aki edzésben van csak ajánlani tudom –minden fújjolás ellenére – mert bizony jól átmozgatja a testet, megizzaszt rendesen. Annak, aki nem annyira az aerobik és egyáltalán a mozgás híve, annak is van benne némi szépség. Totálisan meglepett, hogy mennyire erotikus ez a dvd. Komolyan. :) Az, ahogy Réka mondja, hogy: „Aha…érzed?” meg hasonló kis elejtések, aztán ahogy végigtaperolja a nők fenekét, combját…tyűű, nem gyenge. A mélyen ülő dekoltázsokról, feszülő naciban tornázó hölgyek kamerába pucsításáról már nem is beszélve. Szóval, aki nem akar mozogni, vagy nem így, hanem máshogy..höhö, annak egész kellemes soft bemelegítés valami máshoz. Ha értitek, hogy értem. :D

Vissza a földre. Edzés után most sem maradt el a szokásos feszítés, utána viszont engedtem egy kád langyos vizet, bekészítettem a laptomon néhány kellemes relaxációs zenét, és egy óra múlva, mint akit kicseréltek, úgy végeztem a dolgom tovább. Tele voltam energiával. Azt hiszem, ha így folytatom, nyár végén már másnak is fel fog tűnni, hogy min dolgozom. Vagy nem. De nem is számít. Elég, ha én látom.