Szellem

Ajánlott zene - Köszönet érte Korondi Krisztának! :)

Az utóbbi időben annyi minden történt, annyi élménnyel lettem gazdagabb, s mégis…ugyanott toporgok, ahol két hónappal ezelőtt. Egy óriási városba költöztem, s lézengő porszemként kóválygok. Lelkesen, büszkén, s időnként csalódottan, és reményvesztettem róvom az utcákat, hátha valahol megtalálom azt a lehetőséget, ami csak rám vár.

Amikor haza megyek, azt érzem, hogy otthon vagyok. Hogy ez az a hely, ahol lennem kellene, ezek azok a dolgok, amikre szükségem van. Aztán visszajövök az új életembe, és azt érzem, hogy jól döntöttem. Kell a szabadság, kell a szárnyalás! Kicsit…olyan ez az egész, mintha hontalan szellemként léteznék egy olyan közegben, ami  nem akar magába fogadni.

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Nem is tudom mit hittem egyáltalán. Elvileg még jóval az átlag alatt vagyok, már ami a munkatalálási rátát jelenti, de ez nem vígasztal. Csöppet sem. Az a fajta ember vagyok, aki szeret menni, tenni-venni, szeret hasznos tagja lenni a társadalomnak, és a munkanélküliség egyszerűen K-I-K-É-S-Z-Í-T! Képtelen vagyok ezzel megbirkózni. Időnként eltörik a mécses, és magamba roskadok, aztán egy vigasztaló kéz letörli könnyeim, erőt önt belém, összeszedem magam és újra neki lendülök. Per pillanat a düh, az elkeseredettség, a remény, a büszkeség, és némi önbizalom furcsa elegyet alakított ki bennem. Felemelt fejjel, büszkén sétálok be egyik intézményből a másikba és egy harcos oroszlán küzdeni akarása tombol ereimben. Nem tudom hova vezet az út, de lépkedek, és apránként talán haladok is.