A gyűrű hatalma

Ajánlott zene

Egyéves évfordulónkat ünnepeltük, amikor mindkettőnk elméjébe befurakodott a gyűrű gondolata, mint az összetartozás szimbóluma.

Minden vágyam az esküvő, de azt már a kezdetek kezdetén leszögeztem, hogy amíg nem nyilvános a dolog, addig ne kérjük meg egymás kezét. /Habár úgy sejtem, érzem valószínűleg engem fognak megkérni. :) / Viszont már kislány koromban álmodoztam arról az ezüst karikagyűrűről, amit majd a szerelmem az ujjamra húz, én pedig az övére, megpecsételve szerelmünket. Csak mert az olyan romantikus! 

Aztán 1 évesek lettünk! Felvetődött a gyűrű ötlete, hogy mi lenne, ha…. aztán nekifogtunk a projekt kivitelezésének. Nekem határozott elképzelésem volt, hogy mit is szeretnék, és egy milliméternyi eltérést sem toleráltam. Kedvesem pedig nemigen szívleli az ékszereket, úgyhogy gondolhatjátok! =) És még ennek ellenére is az övét találtuk meg hamarabb, 3 egész hónap elteltével. Az enyémre nem is emlékszem, de majd félévbe telt. De amikor ráleltem…az extázis, mint kifejezés, nem írja le azt, amit akkor éreztem.

Eltelt már azóta egy kis idő, mióta meggyűrűztük egymást, de még mindig szívesen nézegetem, és ha rápillantok a gyűrűre az ujjamon, mindig mosolyra húzódik a szám. De mégis a legjobb, amikor egy meghitt, összebújós délutánon/estén simogatom meztelen vállát, s tekintetem a gyűrűs kezemre esik. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy friss házas feleség. A közös élettel, a gyűrűvel minden megváltozott. Nem ezért persze, de valahogy a rózsaszín felhőkből lett egy óriási, biztonságot nyújtó, szeretettel teli, szivárványszínű buborék. Már a nap nem minden pillanatában mézes-mázasan beszélünk egymással, időnként egy hisztis picsa vagyok, vagy inkább egy házisárkány – amit meg kell jegyeznem, hogy az én drága Szerelmem hihetetlenül jól kezel – de mindezen apróságot és egyéb nehézségeket leszámítva, egy gyönyörű buborékban éldegélünk mi ketten. Jó szorosan összeölelkezve, hogy még a legnagyobb szelek se tudjanak elszakítani minket egymástól. 

És ez így jó! Hihetetlenül jó!