Anyaaa kezdődik!
Anyaaaaaa….keeeezdődik!
Megint itt a vizsgaidőszak,és
ismét nem elégedtem meg az egyetem nyújtotta nehézségekkel. Naná! Úgy túl
egyszerű lenne! Mivel mindkét suliban most kell vizsgáznom, zh-k, beadandók
várhatók a következő hetekre, már megindult a tanulós, stresszelős és kimerülős
időszak. Még csak az elején tartok, de
már elég kimerült vagyok, ráadásul két napig iszonyat lázasan jártam-keltem.
Aztán a helyzetet már csak megfejeli, hogy pre Mikulás is van! Juhhé! Ez a
kombináció bárkire nézve életveszélyes, már-már halálos!
Olyan szinten feszült és
kimerült vagyok, amire már szavak sincsenek. Megpróbálom modorálni magam, de ha
bárkinek is csúnyát írnék, akkor tessék szólni azonnal! Vagy nyakon vágni!
Áhh! Amit egész héten műveltem,
az aligha tűr nyomdafestéket. Belépek az OBI-ba, jön az eladó fickó, hogy
segíthet? Először lilultam, majd megpróbáltam nyelni egyet és valami emberi
formában közölni vele, hogy: „Köszönöm, nem! Először,ha megengedné,
szétnéznék!” Aztán alig léptem kettőt már szitkozódtam magam elé. Az, hogy
otthon a srácokat leosztom, az most alapnak számít. Tegnap előtt is. Tudják, hogy
tanulnom kell, de beszerveznek nekem egy azonnali eseményfotózást, persze
ingyér. És akkor rohanjak, mert le van beszélve. Hát én meg lebeszéltem apával
nagyon szépen. Vagy inkább csúnyán, hogy hogy lehet ilyennek lenni. Minden
bajom van, alig hiszem, hogy a betűket elolvassam, és akkor most még elvesznek
a felkészülési időmből 4 és fél órát. Az meg persze már-már mellékes,ha a gépem lefagy - mert miért is ne ilyenkor szórakozzon velem - vagy nem tölti be a dolgokat, akkor két kézzel ütöm a klaviatúrát és ordítok vele, hátha megérti. Ez van! Kicsit bekattanok a vizsgaidőszak előtt. De amúgy egy kenyérre kenhető tündérvirágszál vagyok. XD :)))
Miután végeztem felvettem anyát
és elindultunk. 500 méter után kiabált, hogy azonnal álljak félre, Ő kiszáll. „Úgy
vezetsz, mint egy őrült! Mi van veled? Teljesen megőrültél? Ma még el fogsz
valakit ütni.” Magamban fortyogtam, jobbnak találtam lenyelni a mondandóm. Aztán
lehiggadtunk mindketten, és megpróbáltam lassan, óvatosan vezetni. Tény és
való, hogy ilyenkor nem kellene kocsiba ülnöm,de még emberek közé sem lenne szabad
engedni. Amikor nyomás van, rajtam úgy
tudok tobzódni, tajtékzani, mint egy eszelős. Tudom, hogy nyakamon a határidő,
és napról napra feszültebb, ingerültebb leszek. Persze, amint túl vagyok rajta,
mintha mi sem történt volna, teljesen kicserélődök.
Alig várom már a júliust.
Komolyan! Csak ez lebeg a szemem előtt, semmi más.
Azt hiszem be kellene zárni
ilyenkor az edzőterembe, amíg kitombolom magam. :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése