Jocelyn Pook zenéjével először
a Szoba Rómában című filmben találkoztam, de azonnal beleszerettem. Mély,
intenzív, dinamikus, életteli, játékos, művészi és elvont. Pont, mint én.
Elsőre is nagyon tetszett a film, de ha szerelmi bánatom, alkotói válságom van,
elég megnézem a filmet, ennem egy nagy adag, émelygősen édes, csokissütit és
máris rendben van a világ. Tudjátok Jocelyn Pook zenéje olyan nekem, mint
másnak a fű. Bekattanok tőle, jön az isteni szikra és muszáj tennem valamit.
Olykor, legyen akár hajnali 1 óra, vagy délután 4, leülök és vagy rajzolok,
vagy írok, vagy nyakamba akasztom a fényképezőm, fülembe rakom az mp3-mam és
Jocelynnel együtt indulok útra.
Ez a szám különös hatással van rám.
Máskor, ha pedig erős
fájdalmakkal küszködök, kétségek gyötörnek és ezeket a zenéket hallgatom, akkor
a világ millió apró szilánkra törik körülöttem, és …olykor egyedül vagyok.
Kitárt karokkal zuhanok a mélybe, s közben különösebbnél, különösebb filmek
peregnek le lelki szemeim előtt. Mámorító érzés.
Most pedig, hogy megannyi
minden megváltozott bennem…elcsitultak kitörő, vad, szenvedélyes érzelmeim …és
nagyon lassan színeim a szürke erős árnyalatába folynak össze…most óriási
szükségem van erre a drogra. Nem szintetikus, nem mérgező, nem gyilkos, sokkal
inkább segít, hogy úgymond felkavarjam az álló vizet. Most, hogy végre sikerült
megtalálnom a lelki békét, és egyfajta törhetetlen nyugalom van bennem…azt
érzem,hogy nem élek egészen. Félreértés ne essék, nagyon jó így élni.
Felfoghatatlan az, ami végbement bennem, és fantasztikusan jó érzés, de most
nincs mi motiváljon, ami ihletet adjon. Kicsit elvesztettem valamit, ami nagyon
is én vagyok, vagy csak a fiatal, szertelen énem volt. Nem tudom, de jó lenne
ezt a nyugalmat, kiegyensúlyozottságot megtartani úgy, hogy közben mégis jönnek
a bekattanások, az őrült szerelem, és a fájdalom valamiféle alkotásban való meg
és kiélése. A fene nagy nyugalomba hiányzik az őrült énem. De, lehet itt van,
csak még rejtőzik, hogy ne zavarjon össze. Mert azért nagyon jó ám, hogy nem
vagyok annyira szélsőséges, csak na! Hiányzik, a kis hamis! :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése