2012 kegyetlenül kemény év volt
számomra. Volt benne öröm is szép számmal, de a java az fájdalommal, és
nehézségekkel telt. Volt itt minden: magánéleti, családi, anyagi gondok,
betegség, magány, keserűség, depresszió, és félelem.
A legnagyobb hozadéka mégis az
lett az évnek, hogy végérvényesen felnőttem. Mindig is azt hittem, hogy érett,
kemény csaj vagyok, de azért a gyermeki lelkület, bizalom és naivitás még jelen
volt bennem.
Január
Boldog voltam, mert előző évben
egy váratlan csoda történt és egy fantasztikus emberrel lettem gazdagabb. Párom
és társam lett. Fantasztikus érzés volt végre tartozni valakihez. Aztán a hónap
közepén egy üzenet várt facebookon. Egy ifjú hölgyolvasóm –akit azóta Kolibri
néven már ti is ismerhettek, hiszen blogol ő is -bátorkodott írni nekem.
Ismerősök lettünk, és elkezdtünk beszélgetni. Aztán már napi kapcsolatban
álltunk és hiányzott, ha egy nap nem írt. Majd jött a fekete leves. Anya
kórházba került és egy sima 20 perces műtétből 4 és fél órás lett. Egyedül
várakoztam a központi műtő előtt, és soha nem éreztem még magam annyira
egyedül, és soha nem féltem még annyira, mint akkor. De ott volt a Kedvesem, és
ez egy kicsit könnyebbé tette a dolgokat. Otthon feje tetejére állt minden, egy
csapásra lettem családfenntartó. Mínusz 20 fokban, fűtés és fa nélkül,
hajléktalanokat megszégyenítő fortélyokkal próbáltam valami melegfélét
varázsolni a lakásba, hogy a lázas betegen otthonfekvő kisöcsém ne fázzon meg
még jobban. Megtanultam húsleveset főzni 20 literes fazékba, és azt, hogy mit
kell tenni, ha valaki befüvezve, vagy rendesen berúgva esik haza. Olyan
élmények kísérnek ebből az időszakból, amit senkinek nem kívánok, még az
ellenségeimnek sem. Az, amikor apád egy 5 éves kölyökhöz hasonlóan elszökik a
munkahelyéről, és te visszaviszed, de akkor is eljön. Az a látvány, amikor a sok a piának
köszönhetően behallucinál mindenfélét és pszichiátriai betegeket megszégyenítő
módon viselkedik. A január bruális élmény és mégis volt benne számtalan szép
pillanat.
Február
Sok-sok alkohol. Születésem
hónapja. Ittam azért, mert valentin nap van, és ittam azért, mert hiányzott a
Kedvesem. Ha nem hiányzott volna olyan nagyon, akkor jó hónap lett volna, mert
időközben anya is hazajöhetett a kórházból, és végre kicsit fellélegezhettem.
Március
A tavasszal együtt kivirágoztam
én is. Szépen lassan, minden igyekezetem ellenére beleszerettem az én Kicsi
Csodámba. Minden szép és jó volt, s a blogon is egyre szaporodtak a szerelmetes
bejegyzések.
Április
Átkozott április, átkozott nap,
átkozott buli és átkozott fütyülős málna. És átkozott én. Számomra életem első
leszbikus bulija kapcsolati mélypontot jelentett. Ami szép volt, elromlott, és
ennek a bulinak a következményeit ma is nyögöm. Ez a hónap a sok-sok sírásból,
önmarcangolásból, depresszióból állt.
Május
Ugyanaz, mint áprilisba, csak
pepitába. Talán egy fokkal jobb volt a helyzet, és kevesebb papírzsepi is
fogyott. Sokat gondoltam a szexre, és az anyaságra. Ezen kívül semmi extra nem
történt. Próbáltam feldolgozni a fájdalmat, azt az áprilisi éjszakát és másnapot.
Június
Már egész jól voltam lelkileg,
de azért mégsem. Tudtam nevetve végigmenni az utcán, de a szívemből még mindig
szivárgott a fájdalom. Próbáltam lépéseket tenni Kicsi Csoda felé, de
eredménytelenül. Minduntalan falakba ütköztem…megjegyzem jogosan. Hogy fel
tudjam mindezt dolgozni elkezdtem újra a jól bevált íróterápiát. Egy átzokogott
hajnal és egy már-már bekattanáshoz hasonlító táncikálás után megszületett
Maio.
Július
Eseménydús hónap volt az
biztos. Történt egy haláleset, ami padlóra vágott. Hál Istennek nem rokon, és
nem közeli ismerős volt az illető, de akkor is megrázott a halála. Meg a
körülmények. Előtte sosem éreztem hullaszagot, pláne nem egy hete, a nyári 40
fokban már rohadó test szagát. Offoltam magam, hetekig nem beszéltem senkivel.
De egy újonnan kialakuló
ismeretség elfeledtette velem ezt a traumát. Megvallom, már nagyon régen
olvasgattam történeteket az erotikustörténetek oldalán, és főleg egy
szerző,fordító művei mozgatták meg fantáziám. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon
ki lehet ő, milyen ember. De álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is
beszélgethetek vele, vagy megismerhetem. Ő pedig nem más, mint Sinara
bloggerina. Azóta vele is szinte napi kapcsolatban állok, és különleges
kapcsolatot ápolok. Színes egyéniség, és nagyon kedves ember.
Július közepe tájékán kezdett
elhatalmasodni rajtam a depresszió. Nem volt kedvem felöltözni, emberek közé
menni. Hiányzott egy ember mellőlem, hiányzott a Kedvesem, és kezdtem
belebetegedni. Aztán egy verőfényes, gyönyörű napon befutott egy vonat, mely
elhozta Lolitát –Kolibri bloggerinát. Fantasztikus napot töltöttünk együtt,
mely ismétlésért kiáltott.
Maiot kezdtétek megkedvelni, és
egyre több építő kritika érkezett, melyek alapján igyekeztem tovább formálni
életem első, hosszabb lélegzetvételű történetét. Eközben egy újabb különleges
ember bukkant fel a blogomon, Black Horse személyében. Bőszen kommentel, amiért
hálás vagyok, de nagyon szégyellem magam, hogy még nem válaszoltam meg minden
személyét. Örülök,hogy itt vagy, kérlek maradj még sokáig! :)
Augusztus
Egyre több kritika érkezett Az
átkozottak egy elátkozott világban című történetemre és úgy döntöttem
befejezem. Nem tudtam megfelelni az elvárásoknak, amiknek ha megfeleltem volna,
akkor a történet már nem az lett volna, amit kitaláltam. Meg nem is voltam
felkészülve ilyen történet írására. Semmiféle előtanulmányon nem volt, fogalmam
sem volt, hogy kell egy történetet írni. Belebuktam, kimondom nyíltan.
Amikor újfent eltűntem, Fetisa
bloggerina, az én tündéri pótmamám utánam nyúlt, és az ő csodálatos módján nem
hagyta, hogy az önsajnálatba fetrengjek. Fantasztikus barátra leltem benne. Kár,
hogy nem tudunk többet beszélgetni, és még nagyobb kár, hogy végre nem tudjuk
összehozni a nagy találkozót. Pedig már NAGYON-NAGYON szeretném! Mindig csak
ígérem, és már legszívesebben elsüllyednék, hogy sosem tudom beváltani az
ígéretem. Remélem az új évben végre ez is sikerül.
Augusztusban testközelből
láthattam egy leszbikus kiscsaládot, így még inkább előtérbe került a
gyermekvállalás. Nem mintha lenne kivel megvalósítanom. Egyszerűen feltámadt
bennem a gyermek utáni vágy, és szinte egész évben erősen kínzott. Főleg, mert
anya is majdnem ennyi idős volt, amikor én útnak indultam.
Még ebben a hónapban a „Szeretlek”
szót ízlelgettem és próbáltam rájönni, miért bír ekkora varázserővel. Aztán még
sűrűn gondolkodtam az ideális társról, hogy kit, mit szeretnék. Nem jutottam új
következtetésre.
Ancsa egy régebbi tanácsát
megfogadva önkéntes munkát vállaltam, ezzel is elterelve figyelmem a leginkább
uralkodó gondolataimról. Voltam kineziológusnál, beszélgettem emberekkel,és
valami megérintett.
Szeptember
Elindultam egy úton. Valami
végérvényesen megváltozott bennem, de ezt akkor még nem tudtam. Letettem a
cigit is, mert már nem volt rá szükségem. Már nem ezzel akartam a problémáimat
megoldani.
Elkezdődött a suli, és hogy
végképp jó legyen nekem, egy újabb képzésbe vágtam bele. Immár két sulit
vittem,és majd kicsattantam az energiától. Megpróbálkoztam a meditációval, és
fantasztikus élményeket adott. Magamba néztem, és írtam egy őszinte levelet a
Kedvesemnek. Soha nem adtam postára, nem hoztam tudomására…
Október
Az október pocsékul indult, és
még rettenetesebben folytatódott. Elsején Fetisáék ügye lezárult. Annyira
hittem, hittünk benne, hogy ezúttal lehet másként, de sajnos az élet nem mindig
gondolkodik együtt velünk. Úgy szorítottam értük, mintha a saját kishúgaim
lennének, és pontosan ilyen erővel vágott arcon a hír, hogy nem sikerült.
Aztán egy külföldi fickó 100-as
tempónál, sötétbe le akart szorítani a felüljáróról. Soha nem éreztem még olyan
halálfélelmet, mint akkor. De vigyáztak rám az őrangyalaim, így megúsztam némi
ijedséggel. Persze cselekednem kellett volna,de…
Anyagilag szinte teljesen
padlóra kerültünk, és anya tőlem várta a megoldást. Nem volt semmi
munkalehetőség, már-már azon gondolkodtam,hogy elmegyek leszbikus
konzumhölgynek. Úgyis ritkaság. De azért ettől okosabb leányzó vagyok. Valahogy
kihúztuk ezt a hónapot is.
Kétségek gyötörtek, fel akartam
hívni Kicsi Csodát, de nem ment. Féltem attól, hogy mi lesz a válasz. IGEN,
vagy NEM? De Fetisa tanácsára felhívtam. Nem tudtam feltenni a kérdést, és
azóta sem tudom a választ.
Minden nap attól rettegtem,
hogy egyszer túl későn érkezem haza, hogy elkések és akkor tragédia fog
történni. Meg attól is féltem, hogy egyszer elborul az agyam, és képtelen
leszek uralkodni haragomon, és keserű epe, egy keserű és szörnyű tettel fog a
felszínre törni. Ekkor érkezett Galathea csodája, ami valóban csodaként hatott
rám. Meglepődtem, de inkább meghatódtam és minden szava a szívemig ért. Eltalált.
Jókor, jót mondott és ez segített, hogy mihamarabb összekapjam magam. Ezért
mindig hálás leszek. Köszönöm Galathea!
November
Sikeresen talpra álltam újra,
és teljesen megembereltem magam. Újra elkezdtem meditálni, és sűrűn emlegettem
a LESZAROM szócskát. Kicserélődtem.
A november a hallottak és az
emlékezés hónapja. Sajnos a közepe táján elvesztettem egy hű barátot, egy
szófogadatlan csajszit, a kiskutyámat. Sokat szenvedett, de nem tudott úgy
elmenni, hogy még utoljára nem láthat. Megváltást hozott neki a halál.
De a hónap alapjába véve jobb
volt, mint némelyik társa. A blogom 2. születésnapját ünnepelte.
Hihetetlen,hogy megértem a feladatra és képes lettem arra, hogy folyamatosan
vezessek egy naplót, még ha csak virtuális is.
Egyre inkább éreztem, hogy
valami megváltozott bennem, valami más, mint eddig.
Bár Kicsi Csoda elvesztésével,
és a rengeteg kritika hatására eltűnt a motivációm, és a kedvem is, hogy
kezembe vegyem valaha is a fényképezőm, de ekkor jött Anthonberg. Egy roppant
kedves, és valamiért úgy érezem, hogy rám nagyon is hasonlító ember. Legalábbis
mentalitásban mindenképpen. Az pedig, hogy ő is szeret fényképezni már csak hab
a tortán. Neki is köszönettel tartozom, mert az, hogy megszólított, és
kommentel, sokat jelent nekem. Igyekszem hamarabb és sűrűbben válaszolni a
jövőben. :)
December
A december az december.
Adventtel, csodával, karácsonyi hangulat helyett kapkodással, acsarkodással és
szilveszterrel.
Számomra az advent mindig
valami csodát tartogat. Tavaly megismerhettem egy csodálatos embert, idén pedig
munkát kaptam, ami segít abban, hogy egy kis plusz jövedelemmel befejezzem az
iskolákat, netán félre is rakjak kicsit a jövőre. Nem állom meló, nem is
szakmabeli, de addig jó, amíg suliba járok.
Ebben a hónapban is kiderült,
hogy olvassátok a blogom. Méghozzá Barbi kommentjéből, aminek nagyon örültem.
Köszönöm,hogy kifejtetted véleményed, és kérlek tartsd meg ezt a jó szokásod!
:)
Az idei AIDS világnapon én is
felsorakoztam, legalább egy poszt erejéig a betegség megelőzése mellett, mert
roppant fontosnak tartom, hogy vigyázzunk egymásra. Ezért most is leírtam. :P
Kicsit…vagyis nagyon a földhöz
vágott – és le fogom írni, még akkor is,ha ő is, vagyis TE is olvasod a
blogom-, hogy ha nem történt volna semmi, akkor ebben a hónapban ünnepeltük
volna 1 éves évfordulónkat. Aznap nemigen lehetett hozzám szólni. Nehezen emésztem,
ez van.
Eljött a karácsony, és el is
ment. Most pedig itt a szilveszter, amit Kolibri bloggerinával fogok tölteni.
Óriási lesz, érzem a zsigereimben! :))
Nos! Összegezve pocsék év volt,
de nektek is hála, azért számtalan szép nappal gazdagodtam. Rengeteg tanulságot
vontam le a történésekből, és az is igaz, hogy tükörbe nézve nemigen ismerek
már 1 évvel korábbi önmagamra. Azt hiszem sokkal higgadtabb, kiegyensúlyozottabb
lettem, de cáfoljatok meg, ha nem így van. :)
Hogy végképp magam mögött
hagyjak mindent, újra elkezdtem edzeni, -suli és munka mellett is- mert idén
meg akarom csinálni a kockahas, szálkás testet és tőlem szokatlanul, vagány
hajat vágattam a héten. El akarom felejteni a szenvedést, a kétségeket és végre
boldog évet akarok. És SZERELMET! :)
No, de most mennem kell
készülődni, mert lassan indulok bulizni. De annyi időm még van, hogy
Sikerekben,Gazdagságban,Boldogságban,Szenvedélyben,Gyermekkacajban,Mosolygásban,Együttlétekben
és Egészségben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése