Mire megnyugodott a lelkem,
hogy a kialakult helyzeten nem tudok változtatni és csak akkor várható
bármiféle előremenetel, ha nyugton maradok, és nem csinálok semmit. Nem
posztolok, nem telefonálok, nem írok SMS-eket, levelet postán pedig még csak
véletlenül sem adok fel. Baromi nehéz volt, de lassan lecsillapodtam, és
próbáltam tovább élni.
Erre most meg már három éjszaka
is zsinórban Vele álmodtam, és nem tudok magamhoz térni. Megint mar, megint
fáj, megint csinálnék valamit. Persze már megtanultam Tinánál, hogy ez az
érzelmi hullámvasút még sokára fog csillapodni, szóval nem csinálok semmit, de
enyhén depresszív hangulatba estem. Nem kívánok semmit sem enni, sem inni, sem
olvasni, csak feküdni az izzadt pizsamámban, a sötét szobámban, és szomorú
számokat hallgatni. Nyilván nem tehetem, így csak leverten, szellemként teszem
a dolgom. Gyönyörűen ki van ez találva. Egyetlen telefonhívás is elég lenne,
hogy átlendítsen valamelyik irányba, de így csak eszem magam és próbálok mélyen
magamba nézni és megválaszolni a kérdéseket, amikre egyenlőre még nincs válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése