Nos, Maio nyaralni megy, én
pedig már alig várom, hogy megérkezzen a csomagom, mely a Verazéletből és a
Vagina monológokból fog állni. Remélem kellemesen feltölt majd, és jön egy adag
ihlet is.
Rám férne, mert még a
fotósorozatommal sem állok sehogy, és szellemileg is nullán vagyok. Ha már
nyaralni nem is megyek, és munkám sincs – még sincs időm semmire –akkor legalább
valahogy máshogy be kellene hozni a lemaradást.
Mostanában eléggé feszült
vagyok, és lassan inkább egy házisárkányra hajazok. Tegnap olyan erővel
kevertem a palacsintát, hogy azt bármelyik háziasszony megirigyelte volna. Két
perc alatt gyönyörű, és ínycsiklandó tésztát sikerült összehoznom. Aztán
összeroppantottam teljesen véletlenül egy tojást a kezemben, majd kiborítottam
az olajat…mindezt a kapkodás és az agybaj miatt. Totális őskáosz uralkodott a
konyhában. A plafontól a csempéig.
Nyilván tudom mi bánt, azt is
mi játszódik most le a fejemben, de mindenhez idő kell. Ahhoz viszont, hogy ne
ordítsak le mindenkit, és ne szóljak be mindenkinek, óriási erőre és
önfegyelemre vagy szükség. Nem tesz jót a sok itthon töltött hét. Lassan hárpia
lesz belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése