Nálam járt Lolita

Mielőtt lopással vádolnának meg, el kell mondanom, hogy a postnak semmi köze nincs Sinara hasonló történetéhez. Ugyanis a találkozó már hetek óta le van szervezve, és egyrészt szexualitásnak nyoma sem volt, másrészt a Sinara történetétől teljesen eltérően a lényege az volt, hogy találkozzon két ember, akiknek többek között hasonló az érdeklődési köre, valamint akik eddig csak a virtuális világban léteztek.

Bezony ám! Meglátogatott Lolita. Lolita egy igen kedves, hűséges olvasóm, akivel már egy jó ideje folytatunk eszmecserét. Hónapokkal ezelőtt Ő keresett meg, írt „levelet”, és azóta már jó pár üzenetet váltottunk, majd jött egy hirtelen ötlet, mi lenne ha?  

Van abban valami, amikor találkozik blog író, és olvasó, de nem ilyen kontextusban, hanem, mint két hasonló korú, érdeklődésű, nemű és irányultságú ember. S mégsem lehet teljesen elszakítani egymástól a dolgokat, hiszen az író kiad bizonyos információkat, amikből az olvasó összeállíthat egy képet a másik emberről. Aztán egy esetleges találkozás megmondja mennyire sikerült reális egészet elképzelni. Ekkor a találka hozhat negatív és pozitív irányú csalódást is. Vagy a mi esetünkben inkább egyfajta AHA, pont így képzeltem! érzést. S a hosszas üzenetváltásoknak köszönhetően nem csak adtam, hanem kaptam, így nem álltam szorongva, elveszettként, hiszen egészén jól sikerült megismernünk egymást az üzeneteknek hála. 

Nos, mint mondtam, már egy jó ideje terveztük ezt az alkalmat, és hála a magasságosnak, sikerült is kivitelezni. Ezt fontos megjegyezni, hiszen nálam ez igen ritka, amikor sikerül valamit elsőre összehozni. A kis családomnak köszönhetően mindig hat milliószor kell átszerveznem a programjaimat. No de vissza. Idegesen ácsorogtam a váróteremben, nagyon féltem, hogy nem fogom megismerni és jól beégek. De mivel nem láttam sehol, így inkább a peronon várakoztam, és amint befutott a vonat, már az ablakból integetett. Egy óriási kő esett le a szívemről. Túlestünk a köszöntésen, és már úton is voltunk. Zavartságnak semmi nyoma nem volt – Talán csak egy egészen picikét. Szétszedtem a kormányművet, és a topomból kihúztam valahogy a cérnát. – és oldottan tudtunk beszélgetni. Lolita megtapasztalhatta, hogy nem csak írni tudok terjedelmesen, hanem beszélni is. De azért őt is hagytam szóhoz jutni. XD Megismerhetett egy karaktert a blogból, és a régi óvodámat. A nap, inkább délután javarészét pedig egy csodás környezetben töltöttük, majd azért, hogy legyen egy kis kaland is a találkában, felmásztunk egy jó kis kilátóba. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a beszélgetésünk, és egyáltalán az együttlétünk nem volt erőltetett, kényszeredett, hanem teljes mértékig el tudtuk magunkat engedni, és önfeledten tudtuk cseverészni. Nem tudom, hogy ez igazából a megelőző beszélgetéseknek köszönhető, vagy csupán csak így „reagáltunk” egymásra. Mindegy is, a lényeg, hogy csudi jó volt az együtt töltött pár óra. Leszámítva a „Bándy Kata esete” miatt is, fellépő aggodalmamat, hogy épségben hazaérjen, és ne legyen semmi gond.

Fantasztikus nap volt a tegnap, és igazán hálás vagyok neki, amiért egy ilyen hosszú utat bevállalt miattam. Remélem kedves Lolita is jól érezte magát, és nem riasztottam el a „valódi” lényemmel. :)