Lehunyt szemmel hallgatom eme
zenét…
…és csend van. Bennem.
Körülöttem. Nem érdekel semmilyen zaj. Azért vagyok nyugodt, és talán
harmonikus, mert az akarok lenni.
Tudom a dolgom, tudom mit kell
tennem…de egy percig még várj! Megállítom az idő óriási kerekét, és most minden
mozdulatlan. Nincs könnycsepp, nincs mosoly, nincs dráma, nincs örömködés. Csak
a csend van, ami nem sűrű, és nem fájó, hanem lágy, és kellemes. Csend a
lélekben, csend az elmében.
…lehet ez a vihar előtti csend,
vagy…
…a katarzis szerű megtisztulás előtti csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése