Van az a fajta hiányérzet, amit
nem tudsz megmagyarázni, nem tudod megfogalmazni, hogy pontosan mire is lenne
szükséged, egyszerűen csak érzed, hogy valamit nem kapsz meg, ami nélkülözhetetlen
az egészséges létezésedhez. Járod az utad, és folyton sóvárogsz azután a valami
után.
Két kézzel szórod kincseid,
folyton csak adsz, próbálsz úgy viselkedni, ahogy azt illik, hátha így majd
megkapod. De semmi. Te még mindig rendíthetetlen maradsz, és továbbra is csak
adsz, és adsz. De még mindig nem jön a várva várt eredmény.
Elkeseredsz, és nem érted miért
nem kaphatod meg azt a valamit. Pedig nem kerül pénzbe, egészen egyszerű,
pillekönnyű apróság, és még sem tud senki megajándékozni vele. Egyre frusztráltabb
leszel, tiszta lelked bemocskolod, szitkozódsz, és karba font kézzel duzzogsz.
Kérik, mondd el mi az a valami és megkapod, de nem tudod elmondani. „Valami,
amit itt bent- szívedre teszed a kezed –itt kellene éreznem. De nem érzem. „
Honnan tudod, hogy erre lenne szükséged,ha még soha nem éreztél ilyet?” „
Egyszerűen csak tudom.”
Majd a duzzogásból dac lesz, és
azt mondod : „…ha nem kaphatom meg, már
nem is kell! Megleszek én nélküle is.” Aztán befordulsz, és mogorva ember
leszel. Nem lehet mosolyt csalni az arcodra, nem nevet többé a szemed. Boldogtalan,
keserű perceidben nem érdekel többé senki és semmi, már nem találod szépnek az ég kékjét, a virágok bódító illatát, a
felhők diadalát. Telik az idő, és egyre magányosabb vagy hiába vesznek körül az
emberek. Lelked mélyén érzed, hogy szükséged van arra a valamire, amit még
mindig nem tudsz megmagyarázni, de talán ez a valami tartalmazza a teljes
elfogadást, a feltétel nélküli szeretetet, s még kitudja mit. Egy nagy maszlag
ez a valami, egy pozitív töltetű érzéshalmaz, amitől biztonságban érzed magad,
és ami betölti az űrt, s megszűnik a hiányérzet.
Az az igazság, hogy nagyon
nehéz megbékélni azzal, ami van, elfogadni azt, amit kapsz. Mást tudsz te adni,
és mást tud a másik. Mindannyian máshogy szeretünk, de megfelelő figyelemmel,
megértéssel, egymásra hangolódással, türelemmel és elfogadással a kettő egy
egészbe forr össze, csak ki kell ezt várni. Bizalommal, és megfelelő
kommunikációval pedig az űr is betölthető.
Manapság a csapból is az
folyik, hogyha nem kapsz meg valamit, akkor állj tovább, égess fel mindent
magad mögött és kezdd újra. Ez mind szép
és jó, s van amikor tényleg erre van szükség. De sokan meg sem próbálják
megérteni a helyzetet, nem hajlandóak dolgozni a másikért, nem akarnak semmit
feladni, beáldozni a kapcsolatért csak várják, hogy jobb legyen, vagy működjön
magától. Aki ki tudja azt mondani, hogy: „hagyom a francba az idétlen
hülyeségeivel, az őrületbekergető szokásaival, nem ér annyit ez az egész, hogy
egy napot is emésszem magam rajta” az valószínűleg sohasem gondolta komolyan,
és meg merem kockáztatni, hogy soha nem szerette igazán, úgy istenigazából a
párját. Talán ezért is megy tönkre annyi házasság azok közül, amik eleve nem
lettek volna halálra ítélve. Nem akarják befoltozni az elszakadt pulóvert, mert
az már nem „olyan”, hanem kidobják és vesznek egy újat. Pedig egy több évtizedes
kapcsolat pontosan olyan, mint a foltokból álló kedvenc pulóverünk, amit nem
fogunk kidobni egy-két lyuk miatt, hanem folyamatosan foltozzuk, varrogatjuk,
csak még sokáig megmaradjon. Aztán évekkel később már nem is olyan, mint amikor
megvásároltuk, megkaptuk, de még mindig szeretjük, és ha meg kell válnunk tőle
óriási fájdalommal jár.
Kívánok mindenkinek egy ilyen kedvenc pulóvert, ami
bársonyosan puha, finoman meleg, és ketten kényelmesen elférnek benne.
Gondold
jól át, hogy mit jelent számodra a kapcsolat, s ha úgy találod, hogy valami sántít, és nem
az igazi – gondolok itt arra, hogy nem tudod maximálisan elfogadni Őt, ezáltal
nem tudod őszintén szeretni a hibáival együtt- akkor engedd el, ne kínozd magatokat, de ha
úgy érzed, hogy IGEN, Ő az az ember, akivel meg akarom osztani az életem, és
bár néha bosszant a kis szokásaival, de nem érdekel, mert szükségem van rá, és
szeretem, úgy ahogy van, akkor ne habozz, ha elszakad vedd elő a tűt, meg a
cérnát és varrd meg, ha nagyobb a lyuk, foltozd be, dolgozz érte, mert különben
tovább foszlik és tényleg használhatatlan, működésképtelen lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése