Álomfüzér

Már megint napról napra idiótaságokat álmodok. Lehet a meleg visel meg, vagy nem tudom mi van, de már nem tudom elfordítani a fejem egy centit se, úgy elfeküdtem a sok forgolódástól. Nem beszélve arról, hogy minden reggel leizzadva, kisírt szemmel ébredek.

Ma reggelre volt a csúcs. Azt álmodtam, hogy a Kedvesemmel egy rozoga hajóval utaztunk, tajtékzott alattunk a barna, koszos víz. Fölöttünk az ég szörnyen sötét volt, a szél rángatta az árbócot. A fedélzeten rajtunk kívül még egy kínai férfi a kisfia, egy idős nő az unokájával, egy harmincas pasi tartózkodott. Egyik pillanatról a másikra egy hatalmas csattanás, és egy óriási villám a hajót két részre törte. A villámcsapás után a hajó azon része, amelyiken mi voltunk egy raktárban „landolt”. Kedvesem szorította a karom, ami akkor már fekete színt vett fel, az ő arca pedig hamuszürkét. Hidegverejtékes volt a homloka, remegett. Először éreztem a hideg kezét a karomon, aztán már semmit. Alig hallhatóan – bár sikítani akart, de semmilyen hang nem jött ki a torkán- kért, hogy ne nézzek balra. De már késő volt. Ahogy megpillantottam a hajótest mellett heverő kis holtestet felfordult a gyomrom és szörnyű hányinger kergetett. A kicsi egyik keze leszakadt és a testétől fél méterre feküdt, ahogy a szemgolyói is. Az apja pedig fájdalmasan őrjöngött, s minden egyes kiáltása egy-egy késszúrásként nyílalt az mellemben. Kedvesem magához szorított, valamit lihegett a fülembe, s ekkor szétcsúsztak a dimenziók, egy romos, ezer éve nem használt fürdőszobában találtuk magunkat. 

Mezítelenül ültem az ölében, ő pedig szorította a csuklom, s elvágott ereimből arcába fröccsent forró vérem. Alattunk a víz vöröslött, s mikor megéreztem ajkát a vállamon, újabb dimenzió, kopasz ferences rendi szerzetesként sétálok egy virágos ösvényen az óriási fényesség felé, ahol elhunyt rokonok lelkei hívogattak magukhoz. Amikor a fényhez érem egy hatalmas aranykapu előtt Szent Péter állt. Beszélgetésbe elegyedtünk, kérdezte követtem e el olyat, amivel megbántottam másokat. Mondtam, hogy nagyon sajnálom, de igen. Azután arra volt kíváncsi megbocsátottak e nekem azok az emberek. A válaszom az volt,hogy ezt nem tudhatom. Erre egy határozott hirtelen mozdulattal mellbevágott és zuhanni kezdtem, mígnem egy fiatalos, modern nappaliba nem csöppentem.

 Egyik kezemben egy fél éves baba, a másik pedig egy hatéves forma kisfiú rángatta. –Anya, anya gyere már! Megígérted, hogy megjavítod a bicajom! Már erre várok két hete! –erre én: - Szólj Apádnak, azért van, hogy az ilyeneket megcsinálja! mire a pici szája legörbült és halkan megjegyezte: - De nekem nincs is apukám! Ekkor felálltam, körbejártam a házat, férfi nyomok után kutatva, de tényleg nem találtam semmit, ami arra utalt volna, hogy pasi is élne itt. A kicsi a kezemben ordítani kezdett, biztos éhes. A hálószobába értem és egy hatalmas franciaágyat találtam, összegyűrt lepedővel. Az ágy melletti éjjeliszekrényen fotók a gyerekekről, rólam és egy nőről, akit megcsókolok. Fejem sajog, a baba egyre hangosabban üvölt. Nem értem mi zajlik körülöttem. Berontok a konyhába, ahol a másik gyerek játékai szanaszéjjel. Kinyitom a hűtőt, a babának nuku tej, viszont telis tele sörrel. -Ez különös, hisz a gyerekek születése után egy kortyot sem ittam, hisz szoptatok. Akkor kié lehet?  Az egyre hangosabb, és élesebb ordítozás után eszméletem vesztettem és újabb dimenzióváltás következik.

 Egy lepusztult konditeremben edzést tartok, de nem emberek ,hanem zombik futottak a futópadon, izzadtak, inkább oszlottak a fekvenyomón. Az egyik zombi fél szeme ismerősnek tűnt, s mikor kiesett, odagurult hozzám, felvettem, és belenéztem a szembogarába, amiből egy rég nem látott barát köszönt vissza. A tenyerem izzadtságától a szemgolyó szétfolyt, ahogy az idősík is, és egy újabb helyszín következett.

 Óvatos érintések, forró csókok, szemet gyönyörködtető domborulatokon pihenő kezek, gyertyafény. Mindez egy elhagyatott erdő zegzugos részén elrejtett rozoga viskóban. Kedvesem felhevült testén pihenek…aztán újabb dimenzióváltás…

és Kedvesemmel újra a kettétört hajóval utazunk a barna, tajtékzó vízen. Az apuka dajkálja halott fiát, süvít a szél, a tenger háborog. Egymásra nézünk mi, a két megtört nő, és rádöbbenünk, hogy meglátszanak rajtunk az elmúlt dimenziók közötti kalandok. Ahol szorította kezem fekete, felvágott ereim sebei is látszódnak csuklómon. Érezni bal tenyeremen a rothadó zombi szagát, vállamon a babaillatot, jobb kezemen a szeretkezés illatát. Megfogta kezem, s ekkor egy hatalmas hullám szedte darabjaira a hajómaradványt, s lettünk mind a tenger áldozatai.