Volt
egyszer egy pici lány, aki naivan hitte, hogy a világ jó hely, az emberek
kedvesek, és elfogadóak. Teltek az évek, és a kicsi lányból előbb kamasz, aztán
majdnem felnőtt lett. Kinyílt a világ ajtaja, megtapasztalta a valóságot. De ő
még mindig jóban és rosszban, feketében és fehérben látott mindent. Szentül meg
volt győződve arról, hogy bármit megtehet, akár még az embereket is
megváltoztathatja, ha úgy tartja kedve. A szerelem idealizált álomképként
lebegett szeme előtt, kergette a végtelen mezőkön át, mint egy pillekönnyű
pillangót. De a hálója minduntalan üresen árválkodott.
Teltek
a hetek, hónapok, az emberek jöttek és mentek, de a gondolatok, érzések
maradtak. A pici lány pedig még mindig merev lábakkal, mozdulatlan állt a
forgó, mozgásban lévő világ közepén. Aztán egészen apróra zsugorodva,
porszemként nézett a nagy és érthetetlen zsibongásra. Kezeit füleire
tapasztotta, ne hallja a zajt, melytől már feje is zúgott. Behunyta szemeit is,
nem akart tudomást venni semmiről. Nem, nem, nem. Az emberáradat közepéről egy
hömpölygő folyóban találta magát, egy farönkbe kapaszkodva. Haja csapzott,
pupillája kitágult, elméje pedig üresen kongott. Egyedül van. Egyes egyedül,
amire mindig is vágyott. Vagy mégsem erre lenne szüksége? Most jó így. Hisz mindannyian
egyedül vívjuk harcainkat. Egyszemélyes hadsereg. Sodródó test a hömpölygő,
folyamatosan változó világ áradatában. Vagy megtanulunk úszni árral szemben,
vagy esetenként az árral,vagy…odaveszünk.
A pici
lány pedig szép lassan nőtt, nőtt, nőtt, és elindult a tömeg felé. Tudatosan,
nem sodródva. A szerelmet már nem kergeti, nem idealizálja, hisz már tudja,
hogy ez a szövetség két ember között, nem pedig angyalok között köttetik, tehát
alapból el van fuserálva, és nem marad örökké rózsaszín álom. S ma már azzal is
tisztában van, hogy a világ ezer színben pompázik, nincs csak jó, és csak
rossz. Akár tetszik, akár nem, neki is ott kell élnie, ahol a pénz, a siker, a
hírnév az úr. S ezért nagyon sokan bármire képesek. Ezt el kell fogadnia, még,
ha nem is ért vele egyet. Talán sikerül neki.
De a
pici lány, mindig pici lány marad. Halvány illúziókkal, körvonalakkal, elmosódó
tervekkel.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése