Az
iskolapad után a való élet óriási váltás még annak is, aki azért nem
légmentesen zárt buborékban élete addigi életét.
Új
város, új kihívások, új gyötrelmek, és ami a legfontosabb új, soha nem ismert
érzések.
Fura,
hogy a munkába állás mennyire megváltoztatja az ember napjait, s úgy ámblokk az
életet. Amióta elkezdtem dolgozni napról napra fáradtabb és megtörtebb vagyok.
Még keresem az egyensúlyt, hogy mindenre jusson idő, amit szeretek, és ami
fontos nekem. Az elmúlt 3-4 hónapban nem mozogtam semmit, ami ugye annyit tesz,
hogy nem dolgozom le a feszültséget, hanem hegyre halmozom. Egyre inkább érzem
hiányát, ahogy a meditálásnak is. Fontos és szükséges mindkettő. Az
időbeosztás, rendszerezés, felelősség is mind-mind új értelmet nyertek.
Nem
ismeretlen ez az egész, szimplán csak nehéz. De, ha arra gondolok, hogy ezzel
az új életformával mennyi új ajtó nyílt ki számomra, akkor egy picit más
értelmezést nyer az egész. Hiszem és tudom, hogyha sikerül ügyesen megtalálni a
határokat, hihetetlen szabadság köszönt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése