„új élet vár, felejts el
mindent! Mindent, ami fáj!” Szól az az untig ismert magyar sorozat főcímdala.
Hát igen! Nálam is bekövetkezett, szinte sorsszerűen és már-már filmes
kliséként, hogy tanulmányaim után új életet kezdtem. Soha nem hoztam még meg
döntést ilyen határozottan és egyszerűen. Maximum egy „tizedmásodpercig”
fordult meg a fejemben, hogy maradok a hátsómon ott, ahol vagyok. Valahogy
ösztönösen éreztem, hogy mennem kell. Ki kell próbálnom magam! Na meg esélyt
kell adnom a BOLDOGSÁGNAK, a SZERELEMNEK! Ha most nem lépek, nem biztos, hogy
lesz még egyszer sanszom.
Így, hát fogtam magam, meg az
összes motyóm – pontosabban annak a felét – és átteleportáltam magam egy másik
városba. Persze nem volt ez ilyen egyszerű! A lakáskeresés majd minden stációját
sikerült végigjárnom, de aztán egy Tünemény közbenjárásával, és egy jó barát
támogatásával végül mégis meglett az álom albi.
Azóta meg… Nos, azóta továbbra
is forog a verkli, a magány, a honvágy gyötrő érzésével, a szerető emberek
támogatásával, pátyolgatásával, na meg ÁLLÁSKERESÉSSEL. A hétköznapibbnál
hétköznapibb élet! Viszont, ami mégis különlegessé varázsolja a létet, az egy
nagyszerű Angyalka ténykedése, hogy szebbé tegye napjaim, visszavarázsolja a
színeket, csodákat, álmokat és finom ízeket! Így kerek a történet! Jing és
jang, fekete és fehér kéz a kézben, harmónikus elegyben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése