Egy
csillogó szempár, egy vágyakozó pillantás, egy a vágytól remegő érintés!
Lehunyt
szemmel, remegő testtel és a vágytól megrészegülve olvadsz bele a téged
körülölelő finom karokba. Álom ez, az illúzió fényes játéka! Nem lehet valóság,
az nem lehet, hogy én…hogy….ilyet érdemelhetek! Nem érdemeltem ki azt a kegyet,
hogy mindez megtörténhessen! S mégis! Óvatosan, nagyon lassan ráemelem
tekintetem és…ő még mindig mosolyogva csillogó szemekkel néz rám, mintha mi sem
lenne természetesebb. Ajkainak bársonyosan puha érintése lényed millió apró
darabokra szedi. Megszűnik létezni kétség, aggodalom, fájdalom, csak a ma, a
most ezrednyi másodperce létezik. Csak ő, csak te! Érintések, lehelet finom
csókok, az összefonódás csodája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése