Minek neked ellenség, ha barátaid is vannak?!

Nos a téma egyszerű,és nem is újdonság, hisz már volt terítéken. Pusztán újból előjött, és felkavarta bennem az állóvizet. Igen, a szexuális hovatartozásom, a blog és a szobatársaim kérdése.

Az első pillanattól fogva tudom,hogy tudják a tikom. Valahol legbelül azzal is tisztába voltam,hogy a nagy cirkusz is azért volt…mert én a nőket szeretem.  Aztán mondvacsinált okokat előhozva,átrágva „helyre tettük” a dolgokat, elcsitult a vihar. Röpködtek a mosolyok, átbeszélgetett esték, délutánok és látszólag már minden rendben. Mégis, szinte finom, lehelellet vékony selyemként borult ránk az a súlyos titok…az én titkom. A titok, melyet senkinek nem kellett volna megtudnia, mely pont elég nehéz lett volna úgyis, hogy csak az én szívemet rágja. De nem. Most már legkevesebb – óvatos becsléseim szerint is -5 olyan ember tudja a dolgot, akinek nem állt szándékomba elmondani, vagy ha igen, akkor én akartam és nem mástól, máshogy kellett volna megtudniuk.

Nem az zavar leginkább, hogy tudják, hanem az információszerzés mikéntje. És az, hogy ilyen etikátlan módon, sunnyogva, áthágva minden illemszabályt szereztek tudomást az én szexuális irányultságomról csak egy dolog. Mint összeraktam a képet ez korántsem volt ennyire egyszerű, és merült ki ennyiben. Sokkal piszkosabb ez az egész ügy, mint elsőre gondoltam. És hab a tortán,hogy mindezek tudatában most minden olyan, mintha ezer éves barátnők lennénk. Képmutatás a köbön. 

Aki ismer, és aki csak a blog kapcsán szerintem az is tudja,hogy nem vagyok egy vérszomjas bosszúálló, de azt hiszem, és tudom,hogy ez nem maradhat megtorlatlanul. Az életem egy igen fontos kérdésével dobálóznak emberek, be sem látva tettük súlyát. Nem lesz hollywoodi jelenet, dráma, hajtépés, ruhák elégetése…hanem valami sokkal mélyebb és komolyabb revans következik. Ami méltó hozzám, és kellőképpen teszi helyre a dolgokat. Még az sem érdekel,hogy lehet az érintettek is olvassák. 

A másik aggodalmam a blogom. Már az első perctől kezdve féltem, hogy milyen lesz nyilvánosan kiteregetni az életem, de óriási szükségem volt az írásra…mondhatni ez mentette meg az életem és tett helyre. Viszont amennyi jó dolgot hozott, annyi rettegés, kétség is járt vele karöltve. A blog miatt derült ki az L-ségem. Sokat töprengtem a létéről, avagy elpusztításáról…de nem jutottam még konszenzusra. Szeretem a blogom, szeretek írni, és végtelenül örülök, hogy ennyien olvassák…annak meg végképp,hogy barátokra is szert tettem általa. De sajnos egyre veszélyesebb rám nézve. És bármennyire nehéz, de ki kell mondanom, hogy ez így, ilyen formában sajnos nem maradhat. Két lehetőség létezik. Vagyis három. 

1 1, Elpusztítom, ergo törlöm, és soha többé nem létezik Rosabella Sanchez. (Hiába a névváltoztatás, arculatmódosítás így is megtaláltak. )

2  2,   A blog és vele együtt Rosabella Sanchez is marad, de csak zártkörűen, nem nyilvánosan. ( Ez jó ötlet, de akkor nagyon sokan, akik láthatatlanul olvasnak nem fognak tudni hozzáférni a bloghoz. Ezt pedig nem szeretném.)

3  3, Rosabella Sanchez magánélete zártkörűen folytatódna tovább, a nyilvánosság előtt pedig inkább könyvekről, filmekről, versekről, zenéről, az L életet segítő témákról, érzésekről lenne szó.

Mivel végtelen örömmel tölt el, hogy számtalan embert érdekel a blogom, visszajár, vagy rendszeresen olvas, így tényleg szeretném kikérni a véleményeteket. Az is elég,ha csak névtelenül írtok, de tényleg szeretném, ha kommentben, vagy mailben leírnátok mit gondoltok a témával kapcsolatban, és esetleg jeleznétek ki olvasná zártkörűen.

Ami leginkább rosszulesik, hogy az érintettek nem is tudják  mekkora fájdalmat okoztak a szerintem általuk csak viccnek, hülyeségnek definiált cselekvésükkel. Helyrehozhatatlan károkat okoztak, de ezáltal megtanultam, hogy nem fogok maradéktalanul senkiben  megbízni bármennyire is vagyunk egy hullámhosszon, és bármennyire is szimpatikus az illető. Tudom, ez azzal kitolás, akinek esetleg tiszta szándékai lennének felém, de nem engedhetek meg még egy ilyet. 

Nem borultam ki, nem törtem össze, mint anno. Már jóval erősebb vagyok lelkileg, a meditáció nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne veszítsem el a fejem, és ne zuhanjak össze. De tudom, hogy ez nem maradhat így, ezért továbbra is tűzben edzem a lelkem, az elmém és a testem, hogy méltóképpen tehessek pontot az ügy végére. Meg kell tanulniuk, hogy nem lehet így játszani senki magánéletével, érzéseivel. Egyedüli szívfájdalmam, hogy talán most még nagyobb szükségem lenne egy társra, aki megszorítaná a kezem, és szeretetével erőt adna harcomhoz. De valamiért egyedül kell végigvinnem, így ezt fogom tenni.

Jó tanácsként mondanám régi önmagamra hajazó naivka, óvatlan leányzóknak és fiúcskáknak, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat, de ne bízz meg bennük annyira, mint önmagadban!  Mindig tartsd nyitva a szemed, és soha ne légy óvatlan, figyelmetlen! Soha ne hagyd őrizetlenül számítógéped, telefonod, tableted, leveleid, bármilyen, a magánéleted megsértő személyes tárgyadat! És még egy gondolat útravalóként : Aki a legszimpatikusabbnak tűnik, leginkább próbálja elnyerni a kegyeidet, azzal vigyázz a leginkább! Az esetek legnagyobb százalékában nem tiszták a közeledési szándékai. 




Fotó: http://tkshunor.blogger.hu/2012/01/13/kepvihar