 |
Miután megreggeliztünk Hanna hazament
átöltözni, meg az ügyeit elintézni, de megígérte, hogy vacsorára visszajön.
Teljesen feldobott a tudat, hogy újra itt lesz. A lakásomban. Bekapcsoltam a
rádiót, feltekertem a hangerőt és táncikálva, dudorászva mászkáltam egyik
szobából a másikba. Hirtelen kedvem támadt takarítani. Pedig egyáltalán nem
rajongok a porrongyért, meg a porszívóért, de most még a házimunka is
megszépült.
Néhány óra múlva ragyogott a pici lakás minden
egyes négyzetmétere. Én pedig határtalanul boldog voltam. Épp egy ismerős
Republic szám csendült fel, amikor beléptem a zuhanyzóba, és a rádióval együtt
énekeltem a szöveget, miközben a munka által kiváltott izzadságot csutakoltam
le magamról. A langyos víz kényeztette a bőröm, és úgy éreztem, ha nem lenne,
ami egy kicsit lehűt, akkor menten lángra kapnék. Nem értettem ezt az egészet,
hiszen éjszaka elvesztettem a munkám, és bár itt van Hanna, kívánom is, de nem
nyúlhatok hozzá. Akkor meg mitől van ilyen jó kedvem?
Elkezdtem töprengeni. Várjunk csak! Ugyan
miért ne érhetnék hozzá? Miért ne lehetnék vele? Aztán ismét megszólalt a
vészjelző a fejemben: mert nem is biztos, hogy őt akarom, és akkor minek
bántsam és társai. Megint visszasüllyedtem oda, ahonnan nagy nehezen felálltam.
Gyorsan kiugrottam a zuhany alól, végigtöröltem magam, majd ingerülten
kikapcsoltam a rádiót, és elindultam a hálószoba felé, hogy valami ruhát
aggassak magamra.
***
Zsófi
átlagos testalkatú, inkább gömbölyded alakkal megáldott 23 éves nő. Határozott,
karakán jellem, aki mindig eléri, amit akar. Vagyis legtöbbször. Mindig a cél
hajtja és sajnos a következményekkel rendszerint nem számol.
-Szia!
Zsófi vagyok! - Állt fel az asztaltól, és nyújtotta udvariasan a kezét, de a
másik nő nem viszonozta a gesztust.
-Szia!
Tudom. Na mondd, miért rángattál ide! Ha lehet gyorsan, mert nem érek rá. -
sziszegte ingerülten.
-Maio-ról
lenne szó. – Bökte ki Zsófi alig hallhatóan. A még nála is határozottabb
fellépés kicsit visszavetette.
-Ezért
jöttem végig a városon, rohantam, hogy ideérjek? Ezért, hogy most kerítőnőt
játssz? Tudhattam volna.
-Figyelj!
Nem akarok kerítőnőt játszani, sem beleszólni a dolgaitokba, mert ez a ti… -
nem igazán tudta, hogy is fejezze ki magát helyesen, ezért pár másodpercig
kereste a szavakat, majd a másik nő szemébe nézett és folytatta - ez a ti
„kapcsolatotok”, ha lehet ezt annak nevezni. - Nem bírta ki, hogy ne vágjon
neki egy csípős megjegyzést, mellyel a tudomására hozta, hogy egyáltalán nem
szimpatikus neki a nő.
-Igen?
Folytasd! - kérte kissé lecsillapodva Rita.
-Szóval,
nem tudom mi volt köztetek, vagy mi történt, nem is érdekel, de aggódom
Maio-ért, és csak te tudsz rajta segíteni. Hidd el, más körülmények között nem
ülnénk most itt. - Vette át a játszma irányítását Zsófi, és úgy tűnt megfogta
Ritát. Most már tényleg érdekelte mit akar mondani a nő.
-Mi
történt vele? - kérdezte Rita igazi érdeklődéssel a hangjában.
-Fél
éve, hogy nem beszéltetek, de ő még mindig úgy érzi, hogy hűségesnek kell
lennie hozzád, hiszen nem mondtátok ki, hogy vége. 4 hónapig alig evett, alig
aludt, 20 kg-ot fogyott, amiből 6-ot nagy nehezen visszakönyörögtünk rá. De ami
ettől is borzasztóbb, inkább aggasztóbb, hogy nagyon sokáig, amíg a mély
depressziója tartott, azt képzelte vele vagy. Ha főzött megkérdezte mit
szeretnél enni – beszélgetett a levegővel - , ha tusolt odaképzelt, és
szeretkezést imitált veled, éjszaka pedig átölelte a párnáját, mintha te
lennél, beszélt hozzá, megcsókolta és azt hajtogatta: „Minden rendben lesz,
szerelmem!” Szerinted?
Rita
nem tudott megszólalni, csak sokára, miután feldolgozta a hallottakat. – Úúúr
Isteeeen! Mit tettem, mit tettem??? – motyogta, és nem emelete fel a tekintetét
az aszal síkjáról. – Ez…ez nem lehet igaz. Mondd, hogy nem igaz Zsófi??? -
Ekkor már mindkét szeme könnyel telt meg, és percekig bámult maga elé
szótlanul. Amikor lehiggadt elkezdett gondolkodni, mit is lehetne tenni. – És,
mivel tudnék én segíteni? - Nézett szomorúan Zsófi bogárszemeibe.
-Beszélhetnél
vele. Vagy legyetek együtt, vagy mondd meg neki, hogy vége, de nem élhet tovább
ebben a bizonytalanságban. Teljesen belepusztul.
-Jó,
meglátom mit tehetek! - Felállt, tett két lépést, majd visszafordult és Zsófira
nézett. – Várjunk csak egy percet! Te együtt laktál Maio-val?
-Nem,
dehogy! Miért? - Zsófi megérezhette Rita gondolatait, mert összeszorult a
torka, és rettegés tört rá.
-Akkor
meg honnan tudtad, hogy mit csinált? Honnan tudtad, hogy odaképzelt? - Dobta
fel ismét a labdát Rita.
Zsófi
mostanra már egész testében remegett, és nem tudta, hogy mondja el az igazat.
De érezte, hogy nem hazudhat. – Nos…nagyon aggódtam érte, a legjobb barátnőm…és…
-Mi
és? Gyerünk, folytasd már! – Tajtékzott Rita, és türelmetlenül várta a
folytatást.
-Kamerákat
szereltettem fel a lakásába, mert …. – de nem tudta befejezni, mert Rita
fortyogva támadt neki. Elkapta az egyik karját, a szabad kezét pedig ökölbe
szorította, és gyomorszájon vágta a nőt.
-Neked
teljesen elment az eszed! Képes voltál kihasználni szerencsétlen nyomorultat,
és kukkoltad? Mit képzelsz te magadról?
Fúújj, ez undorító!- ordította torkaszakadtából.
-…én…én…annyira
aggódtam érte. Féltem, hogy butaságot csinál. Te nem láttad, hogy milyen
állapotban volt.
Rita
nem nézett a földön fekvő nőre, csak melléköpött, kifejezvén undorát és elindult
az ellenkező irányba.
-Különben
is, te merészelsz engem megütni, és számon kérni, mikor nekem kellene téged?
Addig kellene ütnöm, amíg még levegőt veszel, Te mocskos kis szuka! – sziszegte
eltorzult hangon Zsófi, és lassan feltápászkodott. –Miattad jutott ide, te
tetted tönkre ribanc, és még neked áll feljebb?
Rita
megállt, lassan megfordult és háromlépésnyi távolságból válaszolt. – Neked fogalmad
sincs semmiről! De amit te műveltél az nem vall épelméjűségre.
-Akkor
igazán elmondhatnád mi történt, hogy legyen róla fogalmam.
-Neem,
nem fogom elmondani Neked, mert úgysem értenéd meg, meg különben is… - Rita hangja elvékonyodott, a lábaiból
elszállt az erő.
-Miért
ne érteném meg, hogy nem találtad elég kívánatosnak, vagy nem volt elég az
élvhajhász életmódod mellett csak egy nő? - Pipiskedett, és megpróbált újra
Rita fölé magasodni, átvéve a támadó szerepét.
-Mert
nem erről van szó. Maio-hoz fogható nővel még nem találkoztam. Gyönyörű,
türelmes, és nagyvonalú. Úgy fogadott el, ahogy más sosem. – Arcát már könny
áztatta.
-Akkor
nem értem. Miért nem lehettek egy pár? - értetlenkedett Zsófi.
-Nem
mondhatom el.
-Miért
nem? Most már nem hagyhatsz így itt, hallod! Vagy akkor beszélj Maioval!
-Nem.
Maioval nem!
-Akkor
mondd el nekem. Kérlek Rita!
-Semmi
közöd hozzá. Hagyj békén a fenébe is! – Rita szavai epésen visszhangoztak a
délutáni csendben.
-Neeem!
Ezt már nem úszod meg, Te rohadék! Te alávaló kurva most azonnal mondd el mi
az, amit titkolsz! Hallod??? Moonnndd elll!!! - Keserű és fájdalommal teli
ordítás volt ez. Zsófi tudta, hogy ez az egy lehetősége maradt, hogy megtudja
az igazat, és nem volt hajlandó megfutamodni. Rita pedig iszonyatosan szédült,
hányinger fogta el, és forgott vele a világ. Habár ez nem az a helyzet volt,
ami sarokba tudta volna szorítani, de már nem is akart kibújni a szorításból.
Tisztában volt vele, hogy az igazsággal talán még megmentheti Maio-t. Ezért
nagy nehezen belekezdett.
-Nagyon
szeretem Maio-t, de nem lehetünk együtt … mert… - a mindig erős nőt a sírás
fojtogatta, s bár nehezen, de folytatta - … szóval nem lehet az enyém, mert … mert
Hív pozitív vagyok, a fenébe is. – Egy régóta készülő vallomás, és vele együtt
a titkolózás feszültsége szakadt most ki a nőből, aki már nem tudta
visszatartani a zokogást. Lélegzete zihált, könnyei arcát mosták és egész
testében reszketett.
-Hogy
mi??? Ez…ez…ez most nem komoly, ugye? Mondd, hogy nem? – pánikolt Zsófi. Miután
látta, hogy a nő nem válaszol, csak szemeit törölgeti, lassan kezdte felfogni,
hogy az elhangzott szavak nagyon is komolyak. – De igen! Ó, nem! ÚrIsten! … De
ti…ti voltatok együtt ugye? - kapta kezét a szájához, és már ő is zokogott.
-Igen.
Azután kaptam meg az eredményt miután összejöttünk, és álmomban sem gondoltam
volna, hogy fertőzött lehetek. Amikor megtudtam nem szóltam, csak leléptem.
Érted már? – Zsófi bólogatott. Már minden világos volt. – Csak bizakodom, és
imádkozom a jó Istenhez, amit korábban sosem tettem, hogy Maio nem kapta el
tőlem. De… - megtörölte az arcát, kifújta az orrát, majd higgadt hangon
folytatta - Maionak nem mondhatsz egy szót sem a fertőzöttségemről. Kérd meg,
hogy csináltasson egy tesztet, mondván melegek között ezt nem árt, majd
értesíts az eredményéről. – Azzal hátat fordított, és elballagott.
Zsófi pedig
nem tért magához a hallottaktól. Abban bízott, hogy ez csak egy rémálom, és ha
felébred kiderül, hogy semmi nem igaz belőle, de hamarosan ráébredt, hogy
szembe kell néznie a tényekkel. Most nagyobb szüksége van Maio-nak rá, mint
valaha. Próbált egyenletesen lélegezni, majd a telefonját keresve kotorászni
kezdett a táskájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése