Kissé zűrös jelenleg az életem, amin most egy
jó kis írás tud a leginkább segíteni. Nem kell megijedni nem törekszem
semmilyen irodalmi díjra, és az elkészült iromány inkább az önmagam
szórakoztatására és a felgyülemlő érzések levezetésére szolgál, de azért
szeretném majd itt is közzétenni, hisz valami ilyesmi a blog célja. Nos, íme a
kedvcsináló:
Átkozottak
egy elátkozott világban
-Maio vagyok, 23 éves. És … nem is
tudom hol kezdjem. A pszichológus megértően biccentett, de nem szólt egy szót
sem. Körülbelül 38-40 éves lehetett. Elegáns sötétkék nadrágkosztümöt viselt
fehér garbóval. Selymes szőke haja pedig amolyan konzervatív módon cofba fogva.
Zavart voltam, nem is értettem mit
keresek itt, vagy egyáltalán mit kellene mondanom. Ráadásul elég dekoratív
hölgy volt a pszichológus, így a maradék gondolat is elillant a fejemből,
amikor pillantásom a szűk felsőből kidomborodó melleire tévedt.
- Örülök, hogy eljött kedves Maio.
Talán kezdjük ott, hogy miért is keresett fel. Rendben? - lágy, békét árasztó
hangja engem is megnyugtatott, és visszacsalogatott a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése