Sürgető határidő, lüktető erek,
dühöngő gondolatok árja. Mikor minden nappal fogy a remény, és egyre csak
szorongatja torkod a közelgő határidő, úgy érzed válladon a világmegváltás
súlyos terhe ül. Pedig nem a világot kell megmentened, Önön boldogulásod a tét.
Küzdeni, menni előre és egyetlen pillanatot sem elvesztegetni!
Az idővel, a teljesítő
képességünkkel, és a fizikai határaink vívott harcok kegyetlenek. Olyan ez,
mint a halálos ítéletünk elől futni, futni és futni. A lábaink egyre
gyengébbek, levegőt is alig kapunk, de menni kell, különben utolér a halál.
Elesünk, de csüggedni nincs idő, ezért talpra ugrunk és rohanunk
végkifulladásig.
Még másfél hónap versenyfutás
az idővel, hogy egy bőrkötéses munkával csusszanjak át a tanulmányi osztály
küszöbén. Még MÁSFÉL HÓNAP!!!
*A zenért hálás köszönet Sinara
bloggerinának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése