Az elmúlt pár napban több tucat
beszélgetést folytattam le különböző korú, nemű, identitású, érettségi szintű
emberekkel. Ezek egy része meghatott, megérintett, elgondolkodtatott. Leszűrtem
több dolgot, és némelyeket továbbgondoltam éjszaka, az ágyban forgolódva. Mire
nem jó, hogy a hőségtől nem tudok aludni. Végeredményben rájöttem sok
okosságra. Például, ha nem mondunk ki dolgokat, az olyan, mintha nem is
létezne. Lásd Harry Potter és Voldemort esete. Nos, nekem is számtalan ilyen van,
amit soha nem mertem hangosan kimondani, így nyilván elfogadni sem. Úgy érzem
eljött az ideje! Tartozom önmagamnak egy vallomással.
Rosabella D. Sanchez vagyok. 21
éves, meleg nő vagyok. Nőt szeretek és nem szégyellem.
Két lábon járó érzelembomba,
kezelhetetlenül szenvedélyes, szeszélyes, őrült fiatal vagyok.
Sokszor nem tudok megküzdeni a
rám zúduló érzelmekkel, indulatokkal. Rengeteg lelki sérelmet hurcolok
magammal, és számtalan lelki seb borítja testem. Néha fáj a létezés. Azt hiszem
vak voltam, de most már látok!
^^^
Fura dolgok mennek végbe
bennem. Nem is igazán tudom hova tenni őket. Talán a kineziológusnál tett
látogatás, és a kezelés, talán a baráti beszélgetések, vagy talán csak kinyílt
a szemem. A lényeg, hogy egy teljesen másfajta szemüvegen keresztül kezdtem el
látni a világot, az embereket, az eseményeket, és legfőképpen önmagam. Remélem
ez nem csak egy pillanatnyi dolog, hanem tartós változás marad…bár azért
annyira nem jó, hogy gyermeki énem egyre távolabbról integet, és már alig
hallom kiáltását…nem akarok besavanyodott, unalmas felnőtt lenni. Nekem a
játék, a bolondság, az őrült pörgés az életem, és az a gyermeki hit, hogy
tudom, lehet még ettől is sokkal-sokkal jobb.
És a szerelem?
No igen! Nem kell görcsösen
akarni. Ha meg van írva, akkor jön, lesz! Ha nincs? Akkor meg nem lesz. A
türelmetlenség nem visz előre. Ennyi csak! A többi meg csak félrebeszélés, és
felesleges rózsaszín maszlag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése