2011. augusztus 18., csütörtök

Elena Undone

A minap rátaláltam az Elena Undone című filmre. Elolvastam az ismertetőjét és kíváncsi lettem. Ma szabad napom van, a szülők dolgoznak, a fiúk nyaralnak, így a házi munka mellett, néhány órát magamra is fordíthattam. 


Végre megnéztem a filmet. Összekötöttem a laptopom a tv-vel, így sokkal kényelmesebb volt, mint az ágyon hasalva tölteni azt a majdnem két órát. A film elég érdekes szerkezetű. Témája az igaz szerelem, és az eleve elrendelt lelki társ. Egy "szerelem guru" meséli el a történetet, de szerves résztvevője is a filmnek. Nekem annyira nem tetszik ez a megoldás, mert túlságosan megtöri az összhatást, de elment egynek. A főszereplők egyike egy szigorúan fogott, konzervatív és vallásos közegben felnőtt nő, Elena, (abszolút át tudom érezni a helyzetét) aki mellesleg egy lelkész felesége. A másik pedig egy leszbikus írónő, Peyton, aki épp egy hosszú kapcsolaton, és anyja halálán van túl. Mindketten elveszettek, keresik az élet értelmét, majd egymásra találnak. Nincs könnyű dolguk, hiszen kockázatos egymásba  bonyolódniuk, de mégis megtörténik, és átélik az igaz szerelem adta gyönyört, és nyomort is. Peyton jól tudta, hogy nem szabad egy hetero nővel kezdenie, de az érzései erősebbek voltak a józan eszénél. Elena pedig egy olyan házasságban él, amiben soha nem volt boldog. Csak úgy éldegél, megfelel férje és annak gyülekezete elvárásainak, lemond álmairól, és sínylődik. Majd Peyton személyében megtalálja azt, aki a fényt jelenti sötét életében, de nem lehet felhőtlenül boldog, hiszen házas, és van egy fia. Ráadásul a férje a melegek ellen küzd. 


Láttam már egy néhány leszbikus drámát (mármint filmet), de mindamellett, hogy szép volt, jó volt, a legjobban a happy end hiányzott mindegyikből. Már már kezdtem azt hinni, hogy egy leszbikus kapcsolatnak nem lehet semmiféle jövője, és mindig tragédia a vége. De nem. Ezért is tetszett nekem az Elena Undone. Valamint azért is, mert fantasztikusan ábrázolta az érzelmeket. Le lehetett olvasni a sóvárgást, a vágyakozást  az arcukról, és minden mozdulatuk ezt közvetítette. Valamint, ami még megfogott az az, hogy mindketten művészek. Elena fotós, Peyton író. Ettől még inkább azonosulni tudtam velük, nah meg persze irigykedni. Csak ajánlani tudom a filmet.

2 megjegyzés:

  1. Azt hiszem meg fogom nézni ezt a filmet. Amit írtál, sajnos tapasztaltam én is. Mármint a leszbikus témájú szerelmes filmek ritkán végződnek happy and-del. Vagy nagy árat fizetnek érte. Ettől viszont eléggé életszerűek, mert valóban ritka a happy and, a való életben is.

    VálaszTörlés
  2. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményed a filmről.

    Valóban igaz,hogy egy leszbikus párnak sokkal nehezebb dolga van az életben, mint a heteroknak, de azért nem lehetetlen küldetés. Ha romantikus filmhez támad kedvem véletlenül, már előre tudom, hogy mi lesz a vége, ezért eléggé unalmas, de a lez filmekkel nem ez a helyzet. Kiszámíthatatlan, hogy mi lesz a szereplők sorsa. Örülök, hogy rátaláltam erre a filmre, mert megdöntötte a tragikus and-et, reményt adva, hogy létezik hosszútávú boldogság, akár bujkálva, titkolózva, akár nyíltan vállalva a kapcsolatot.

    VálaszTörlés